Még élek csendben, nem kiabálva: háttérben. Hátat fordítva a világnak. Mégis nagy dolgokat elkövetve. Az elmúlt pár hónapban megtaláltam azt a bácsit, aki talán egy picit, egy nagyon nagyon picit helyettesíteni tudja az én drága nagypapámat. Nem azért, mert hasonlít rá. Egyáltalán nem. Csak valahogy úgy hozzánőtt a szívembez. Nem tudnék tőle megválni, és megtaláltam második öreganyámat is. Tükörbe néznének ugyanazt látnák. Egész egyszerűen imádom őket. Mind a ketten szupernagyik:D Gyula bácsi és Irénke néni lett a kedvencem az idősek otthonában, de nem fogok megfeledkezni Teri néniről sem, aki olyan boldog mikor lát hogy szinte sír. Hiányozni fog nekem ez a pár hónap, de nem fogom cserben hagyni az én drága "nagyszüleimet"! Nem fogom elfelejteni meglátogatni őket, és jövőre ismét jelentkezni fogok önkéntesnek, ha lesz rá lehetőségem, mert nekem kell ez az apró boldogság. hogy egy csepp életet vihessek a szürke hétköznapjaikba.
A másik nagy meglepetés az engem a jószolgálati otthon "lakóinak" a kedvessége volt. El sem tudtam képzelni, hogy léteznek ilyen csupa szív és kedves emberek. Hihetetlen volt. Gustonnal rendszeresen találkozom. Szoktunk beszélgetni is. Olyan kedves fiú. A Tibi, a Bea bátja meg folyton arankázott lent a dunaparton. Kever engem meg a nővéremet, de semmi baj. Hallgatok én arra is. :D Na és persze az a rengeteg mosoly amit kaptam tőlük az hihetetlen. Ohh és ott van Gábor az én kis Gizmóm. Tündéri fiú. Szeret beszélni nagyon oda és vissza van a digitálért.- össze kéne zárni nagynénémmel- Fel sem tudom fogni, hogy hogy bírja, mert én nem bírnám. Állandó járás-menés minden felé. Borzalmas lehet, de ő élvezi, és ennél fontosabb nincs is.:D
Én is élvezem a velük eltöltött perceket/órákat. Egész egyszerűen kitörlik a bánatot az emberből és nem hagynak ott mást csak: örömöt és boldogságot. Mindenkinek a figyelmébe ajánlom ezeket az embereket, hiszen a csoda ott kezdődik ha képesek vagyunk elfogadni egymást olyannak amilyen. Embernek. :)
Átköltöztünk !
12 éve
