Vajon énis megtudnám tenni??

Kedd van és unalmas az egész mindenség...

Süvi mondott egy töriversenyt, de csak csapatban lehet rá jelentezni.. Én szeretnék rajta résztvenni, de Krisz nemakar és így nemtudom, hogy jelentkezhetek e...:/
Ma nemvolt semmi extra. Megint jót röhögtem . Megint ettünk Krisszel mandarint. Ohh és egész jól megy már a kavicsok... Akarom mondani kőzetek felismerése:D Már megtudom különbözteteni a dolomitot a zöldpalától...(Amúgy sem nehéz, mert az zöldpalának zöld színe van-.-")


Tegnap néztem egy filmet.. Anya azt mondta hogy egy sorozat.. Azt hiszem Japán film lehetett. Minden az orvoslás körül forog benne... Van benne két ember, akik szeretik egymást, de még nem értek egymáshoz. (Nah itt kiakadtam.. Miazhogynemérnekegymáshoz!!!:O:O) Semmi érintés, csók meg ilyenek. Nagyondurva volt...De egész éjjel ezen gondolkodtam.. Érintés, csók nélkül is lehet szeretni??? És ha igen akkor én is megtudnám-e tenni??Vajon meddig bírnám ki?? Lenne elég önkontrolom, hogy ne támadjam le azt, akit szívből szeretek??És vajon... Ezt az is megtudná-e tenni, aki engem szeret?? Vagyishát úgy, hogy viszonozzuk egymás érzéseit??

Mind olyan kérdés amire csak akkor kaphatok válasz, ha megtapasztalom a dolgot... De ehhez kéne egy fiú is, aki képes "új dolgokat is kipróbálni"...

Nahjóóh... Meguntam az írást... Páspusz