messeeee:H

Ő ott van a szobámban. Beszélgetünk.Kopognak az ajtón valaki kinyissa. majd szól hogy engem keresnek.


-Pillanat.- szóltam. és adtam neki egy puszit.


Odalépek az ajtóhoz, egy ismerős szempárt látok és lendületből a nyakába ugrok. A szívem repes, Majd nyomok az arcára egy puszit. A szemembe néz és én tudom: nem marad sokáig ígéri. Elszomorodom. Betessékelem hogy ha már nincs sok ideje, arra legyen amiért eljött. Leül az ágyra velem szembe és csak néz rám szomorúan. majd elkezdi kis meséjét.

- Tudod nemigazán tudom hogy miért vagyok itt de azthiszem te vagy az az ember akire hatalmas szükségem van. és nem csak erre a kis időre még itt vagyok hanem örökre. hatalmas ürességet érzek mostanában de mikor rád gondolok akkor úgy érzem van értelme annak hogy fekszem és a plafont bámulom. Tudom sok esélyt kaptam tőled és egyik lehetőséget a másik után dobtam el , de ha kapnék mégegyet akkor azt megtartanám örökre.- behunnya a szemét majd ismét a szemembe néz és tudom azt hogy ez a pillantás az egész mondandóját összefoglalja. SZERETLEK csak ennyit látok. -Csak abban reménykedem hogymég nem késtem el.

A tekintetemet felé fordítom.rámosolygok majd vissza az újonnan érkező vendégre.

- Tudod én már nem akarok ÚGY gondolni rád. Túlságosan fájt. Túl sokáig tartott. Már túl késő. De abban az egyben biztos lehetsz hogy szeretni foglak.ne várd el azt hogy ennyi fájdalom és szomorú pillanatok után most hogy végre boldog vagyok ismét a kétségeket válasszam mert nemakarom. én is megérdemlem a boldogságot még ha nem is melletted. Nemakarok kockáztatni. De ezért kérlek ne haragudj rám.- az arcára kiült a fájdalom valahogy biztosan érezte hogy ehhez hasonló mondatokat kap viszonzásul de reménykedett abban hogy azt mondom neki: igen téged akarlak veled akarok lenni örökre. de nem ez történt. Bólintott és csak annyit kérdezett:

-Szereted?

belenéztem a szemébe és csak mosolyogtam. tudtam hogy tudja mire gondolok. "a szeretet sokféle lehet. "

-Értem. Akkor ég veled.