„Ember vagyok, aki éppen azt álmodta, hogy lepke, vagy alvó lepke vagyok, aki most éppen azt álmodja, hogy ember?”

2011. január 6., csütörtök

romokban.

Az életem egy apró mozzanat által a mennyből a pokol legeslegmélyebb bugyrában van. Hiába próbálok tenni ez ellen, de nem fogom tudni helyrehozni a dolgokat. Akarom mert kell, mert csak így megy az, hogy holnap ismét felkeljek és újra végigcsináljam azt a monoton, általános viselkedési formát, amit az életnek nevezek. Nem vágyom arra, hogy mindenkinek az élete része legyek. Sőt nem is szeretnék bizonyos emberek életében szerepelni. Sajnos ezeket a lapokat osztották nekem. Ebből kell valami fergetegesen nagyot csinálnom, vagy ezekkel a lapokkal kell elbuknom. Bárhogy is fog történni ÍGÉREM!, mindent meg fogok tenni azért, hogy nagyot szóljon az életem bármilyen irányban is. Nem fogom kikiabálni az összes fájdalmamat a világnak. Úgysem tudnák felfogni a vihart. A villám lecsap. A szívemen talál el, és én holtan rogyok össze.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése