Hóhahóóó. Mily rég is írtam eme csodás helyre, ahol minden apró gondolatomat megoszthatom a világgal, aki vagy felfogja röpke villanásait életemnek, vagy sem. Megvallom őszintén már nagyon hiányzik az írás. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer ennyire el fogom hanyagolni a dolgot , és hogy ennek hatására ekkora hiányt fogok szenvedni. Egész egyszerűen, ha nem írhatok akkor az életem a legnagyobb hullámvölgyeken megy keresztül. Köbö fél órával ezelőtt azt olvastam, hogy van egy olyan érzése az embereknek: " Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek.". Valahogy nekem is erre van szükségem. Szavakban úgy sem tudom elmondani érzéseimet, ezért hát inkább leírok mindent. Ha már látom megfogalmazva a dolgokat annyira könnyű. Ha már össze tudom hozni a mondandómat, ha nem is szavakkal hanem betűkkel, az már egy hatalmas lépés, és azt hiszem így sokkalta könnyebb is. Nem kell más szemébe nézni, hogy: "oaah mekkora hülyeséget mondott most" tekintetet láss az arcán. Nehéz dolog valamibe belevágni. de ha már benne vagy akkor minden sikerül. Össze tudok én hozni bármit, amit írni kell. Megvan a jó élénk fantáziám, mostmár csak írni kell megtanulnom ahhoz,hogy sikerem legyen. Úgyérzem menni fog és egyre jobb leszek majd benne. Számítok a támogatásotokra . Csak egy halovány jelet küldjetek arról: Tudsz ha akarsz! Akarj többet!
Melletted minden reggel Vidáman ébredek fel, S könnyűnek érzem mindenem. De néha egy hang a szívemben Új útra szólít engem, Talán nem érted meg sohasem, hogy Nem tudom, mit tegyek, nem tudom, hogy legyen. Miért is nem lehetek egyszerre két helyen, Óóó Istenem, miért nincs két életem? Mennyivel könyebb volna, Hogyha két életem volna. Egyet örökre odaadnék neked, A másik szabad lenne, Minden nap szárnyra kelne, S mindenkit szeretne, akit lehet. Ha volna két életem, tudnám, amit ma nem. Bár volna két életem, hinnék mindenkiben! Óóó Istenem, miért nincs két életem? Hogyha két életem volna, Az egyik gyengéd volna, Magadhoz láncolhatnád. De a másik örök volna, S ha a világ elpusztulna, Akkor is tovább lobogna. Ha volna két életem, nem fájna semmi sem. Bár volna két életem, nevetnék mindenen! Óóó Istenem, miért nincs két életem? Úgy fáj, hogy nincs két életem.
Én vagyok én és nemakarok te lenni:D
A barátokkal érzem magam a legjobban és ha nincsen megkötve a kezem... szeretek szabad lenni és a korlátokat kiszélesíteni magam körül:D