„Ember vagyok, aki éppen azt álmodta, hogy lepke, vagy alvó lepke vagyok, aki most éppen azt álmodja, hogy ember?”

2011. február 16., szerda

mily rég:)

Hóhahóóó. Mily rég is írtam eme csodás helyre, ahol minden apró gondolatomat megoszthatom a világgal, aki vagy felfogja röpke villanásait életemnek, vagy sem. Megvallom őszintén már nagyon hiányzik az írás. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer ennyire el fogom hanyagolni a dolgot , és hogy ennek hatására ekkora hiányt fogok szenvedni. Egész egyszerűen, ha nem írhatok akkor az életem a legnagyobb hullámvölgyeken megy keresztül. Köbö fél órával ezelőtt azt olvastam, hogy van egy olyan érzése az embereknek: " Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek.". Valahogy nekem is erre van szükségem. Szavakban úgy sem tudom elmondani érzéseimet, ezért hát inkább leírok mindent. Ha már látom megfogalmazva a dolgokat annyira könnyű. Ha már össze tudom hozni a mondandómat, ha nem is szavakkal hanem betűkkel, az már egy hatalmas lépés, és azt hiszem így sokkalta könnyebb is. Nem kell más szemébe nézni, hogy: "oaah mekkora hülyeséget mondott most" tekintetet láss az arcán. Nehéz dolog valamibe belevágni. de ha már benne vagy akkor minden sikerül. Össze tudok én hozni bármit, amit írni kell. Megvan a jó élénk fantáziám, mostmár csak írni kell megtanulnom ahhoz,hogy sikerem legyen. Úgyérzem menni fog és egyre jobb leszek majd benne. Számítok a támogatásotokra . Csak egy halovány jelet küldjetek arról: Tudsz ha akarsz! Akarj többet!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése