Én Szandra?

te teljesen meg vagy buggyanva. azt hiszed hogy hallasz egy -két dolgot és már tudod az egész életemet. tudod hogy milyen vagyok. tudod hogy ki vagyok... de tudod mit? higyj bármit aranyom... úgyis mindig téves képet fogsz alkotni rólam és az életemről...csak gratulálni tudok hozzád micsoda tévképzetekbe tudod ringatni magad... de tedd azt.. nem érdekel...


"Megismerni csak akkor tudlak, ha részt veszek benned, ha belülről éllek meg. Ha nem csak látlak és tudok rólad, de érezlek is - ha "én" minden idegszálammal megtapasztalom milyen "te"-nek lenni. Ezt nem lehet kívülről, csakis belülről. A megismerés a "jártál bennem" - "jártam benned" kölcsönös élménye. Ismerem a titkos utcáidat, lelkedet és tested rezdüléseit, érzékenységed, magányodat, vadságodat vagy félelmedet - azt, hogy mersz-e szeretni egyáltalán. Tudsz-e adni s elfogadni? - most derül ki valójában. Mert amit adsz, most azt magadból adod. A titkaid adod - amit féltesz, amit rejtesz, azt adod - és azt fogadod el tőlem is."

3. év...

Ma lennénk három évesek. hát nem lenne csodálatos ezt kimondani? de igen.. de nem lehet. de azért boldog harmadik évet neked. tegnap este annyira sokat gondolkodtam azon hogy mi minden megtörténhetne ma. de semmi nem történt. igazából nem is baj.
 jót pancsoltam a legjobb haverjával és Jennel az usziban. jó gyerek. jó barát. azt mondta jövőre ugyanígy ugyanekkor :) nagyon jó gyerek a Zoli. és köszönöm a dumcsizást. mindig jobb kedvre derítesz. :D 

Boldog Születésnapot!

Boldog 22, születésnapot kívánok neked. remélem vidáman telt a mai napod. vagyis tudtommal még mindig telik.van számodra ajándékom de nem tudom hogy adhatnám oda neked. remélem nem áztál meg nagyon. 

az ajándékom nem nagy de remélem ha majd megkapod örülni fogsz neki. jó éjt.

pancsi.

ma voltam uszodába. 2 év után. igen. olyan régen voltam utoljára. nem szeretem. mindenki csak bámul. én meg nem vagyok valami túl szép látványosság és nem szeretem ha azért néznek mert csúnya vagyok. jó volt végül is. ott volt velem Jenn. de rossz is volt. rossz volt olyan dolgot csinálni amit egyedül kellett nélküle. nem hinném hogy képes lettem volna ott maradni ha nem tudnám azt hogy most éppen anyukájával nyaral. apropó nyaralás. holnap még tuti nem lesznek otthon. lepasszolom a szülinapi ajcsiját. remélem ezt nem fogja szét tépni vagy a kukába dobni. remélem nem csinál ilyet. csúnya dolog lenne tőle.



"Az utak, melyeken jártál vele, a hidak, melyeken áthaladva egy pillanatra megálltál vele, s a zúgó vizet nézted a mélyben vagy a felhők rongyfátylaival borított holdat, a fák, melyeknek lombja arcát súrolta, mikor szemébe néztél, a rózsák, melyeknek illatát beszívta egyszer a Szigeten, mind e nyomok, tanújelek, bűnjelek megmaradtak a világban, s bizonyítják, hogy csakugyan szeretted. De aztán, egy napon, elveszett ez a szerelem. Hol veszett el, melyik úton, melyik hídon, a mélybe hullt, a zúgó vízbe vagy az égbe szállott, a holdas éjbe vagy elvegyült a rózsák illatával, s azért olyan terhes és sűrű most ez az illat, júniusban?... Nem tudok felelni. Csak járok az utakon és a hidakon, lehajtott fejjel, s tűnődöm és emlékezem."

már megint...

"Beteges lelki állapotban álmaink sokszor hihetetlenül plasztikusak, élesek és rendkívül hasonlatosak a valósághoz..Az ilyen kóros álmok mindig sokáig megmaradnak az emberben, és az amúgy is megrongált, felzaklatott szervezetre erősen hatnak."


Napok óta nem zaklatta a tudatalattimat.. ma megint betalált... nem is egyszer... és a legszörnyűbb az hogy nem akarom hogy ezek az álmok véget érjenek. azt akarom hogy hadd maradhassak még egy kicsit. hihetetlen hogy ennyire vágyom még az emlékeimre is.. fogalmam sincs hogy mit tehetnék az ellen hogy ne zaklasd végre az álmaimat...


azt mondják hogy akiről álmodunk az éjszaka ránk gondolt lefekvés előtt.. remélem igaz.. már csak azért is mert minden este gondolok rá... legalábbis csak rá..

egy hónap...

elég hosszú idő a büntetéshez... elég hosszú idő a gondolkodáshoz... elég hosszú idő hogy az irántad érzett gyengéd érzelmeim undorrá, és legfőképp gyűlöletté alakuljanak ki.. gyűlöletté amiről soha nem hittem volna hogy irántad valaha is érezni fogok... és mégis... 

már nem vagy olyan sűrűn az álmaim főhőse.. ami azt jelenti hogy egyre többet tudok aludni, és nem ébredek fel túl korán.. nagyjából kipihenem magam... tudod... végre visszakaptam azt a személyt akinek elmondhattam a legmélyebben ülő fájdalmaimat... és nem volt nehéz neki elmondanom... mindent elmondtam neki... azt hogy mennyire szerettelek.. hogy mennyire vágytam rád... hogy mennyire szükségem volt rád...


Szeretlek de nem téged... nem azt aki lett belőled.. nem.. nem a szörnyet.. az amivé váltál gyűlölöm, mert az nem te vagy hanem valami torz másolatod, akiben semmi érzelem nincs.. Szeretem azt az embert akit az emlékeim megörzött... a kedves, ragyogó szemű, mindig mosolygó fiút, aki átölel és homlokon csókol... aki elvitt a Rám-szakadékhoz kirándulni mert meg akarta nekem mutatni azt a helyet ami gyermekkorában annyira megragadta.. azt a fiút szeretem aki azért képes volt hajnal kettőkor kirángatni az apukáját az ágyból hogy eljöjjön hozzám és elmondja hogy mennyire szeret és hiányzom neki és hogy menjek haza hozzá... Mert ha vele vagyok akkor minden rendben van...

de ez az ember nem létezik már... MEGHALT... és nekem szörnyen hiányzik...a másik FELEM....





"Tudom, hogy gyakran bosszankodsz miattam (...). Akármit csinálok vagy mondok, feldühít. Nem tudom, miért van ez így, hiszen annyira igyekszem a kedvedre tenni; de mégis hiszem, hogy valami igazit jelentek neked. Az ember nem dühös olyanokra, akik nem számítanak."

rohadj meg!

minél többet gondolok rád annál nagyobb bennem a harag. mindenért csak téged hibáztatlak. de leginkább azért mert kiölted belőlem az érzelmeket. hogy nem tudtam mást szeretni csak téged. önző vagy. képmutató. hazug. egyszóval: szemétláda.

én még azt mertem hinni hogy ez az egész az én hibám volt. teljes mértékben hittem abban hogy én rontottam el. hogy tényleg megváltoztam. hogy már nem az vagyok akinek te engem hiszel. 

végülis ha belegondolok igazad van. de nem önszántamból váltam ilyenné.. TE FORMÁLTÁL ÁT!!! te csináltál belőlem egy olyan személyt aki nem tud mással élni ha te nem vagy mellette. a te hibád minden.. szörnyen haragszom rád. elvettél tőlem mindent. a barátaimat.. a boldogságomat. a családomat. a táncot. MINDENT!!! 

kényed kedved szerint hajigáltál egyik sarokból a másikba. ha úgy tartotta kedved leüvöltötted a fejemet olyan dolgok miatt amit egy normális kapcsolatban nem szokás még észrevenni sem.

bántottál minden egyes alkalommal amikor csak tehetted. és én csak tehetetlenül tűrtem a félelmetes dühödet. féltem tőled mikor ilyen voltál. undorító.és még én szégyelltem magam.


Mondcsak!!! hol voltál akkor amikor nekem szükségem volt rád? hol voltál akkor amikor csak te tudtál volna nekem vígaszt nyújtani? hol voltál akkor amikor boldog voltam? hol voltál akkor amikor elmondtam neked hogy mennyire fontos vagy nekem? hova tűntél mikor kértelek hadd tartsak veled? az én szívem csak egy játék? az én érzéseim csak hamis képek? hol vagy most mikor megint szükségem volna rád? HOL VAGY?

én tudom... már megint haladsz azon az úton hogy tönkretedd magad... nem törődve senkivel és semmivel.. leszarva hogy kinek a lelkét taposod agyon..de tudod mit? kívánom hogy azt a fájdalmat amit nekem melletted kellett kiállnom százszorosan visszakapd valakitől aki csak játszadozik veled. aki semminek vesz. akit nem érdekelnek az érzéseid. 


AKI PONT UGYAN OLYAN MINT TE VAGY MOST!!!!