„Ember vagyok, aki éppen azt álmodta, hogy lepke, vagy alvó lepke vagyok, aki most éppen azt álmodja, hogy ember?”

2013. augusztus 8., csütörtök

pancsi.

ma voltam uszodába. 2 év után. igen. olyan régen voltam utoljára. nem szeretem. mindenki csak bámul. én meg nem vagyok valami túl szép látványosság és nem szeretem ha azért néznek mert csúnya vagyok. jó volt végül is. ott volt velem Jenn. de rossz is volt. rossz volt olyan dolgot csinálni amit egyedül kellett nélküle. nem hinném hogy képes lettem volna ott maradni ha nem tudnám azt hogy most éppen anyukájával nyaral. apropó nyaralás. holnap még tuti nem lesznek otthon. lepasszolom a szülinapi ajcsiját. remélem ezt nem fogja szét tépni vagy a kukába dobni. remélem nem csinál ilyet. csúnya dolog lenne tőle.



"Az utak, melyeken jártál vele, a hidak, melyeken áthaladva egy pillanatra megálltál vele, s a zúgó vizet nézted a mélyben vagy a felhők rongyfátylaival borított holdat, a fák, melyeknek lombja arcát súrolta, mikor szemébe néztél, a rózsák, melyeknek illatát beszívta egyszer a Szigeten, mind e nyomok, tanújelek, bűnjelek megmaradtak a világban, s bizonyítják, hogy csakugyan szeretted. De aztán, egy napon, elveszett ez a szerelem. Hol veszett el, melyik úton, melyik hídon, a mélybe hullt, a zúgó vízbe vagy az égbe szállott, a holdas éjbe vagy elvegyült a rózsák illatával, s azért olyan terhes és sűrű most ez az illat, júniusban?... Nem tudok felelni. Csak járok az utakon és a hidakon, lehajtott fejjel, s tűnődöm és emlékezem."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése