100.!!!!

Repülj madárként a jelened fölé - s nézz vissza, miközben szabadon szárnyalsz: kék az ég, s lent szánalmasan kicsivé válnak a gondjaid...A jövődben jársz.

hát íme itt a 100. bejegyzésem.. kicsit mesélek magamról.. megpróbálok nagyvonalakban.. hátöhm.. holiskezdjem.. megfogantam az ikertestvéremmel.. 6 hetesek voltunk mikor anya észrevette hogy terhes.. elmentek az orvoshoz.. úgyvolt hogy elvetetnek minket.. a következő alkalommal.. dehaztán az történt hogy ikerkomplexus lépett fel vagy mi és én bizonyultam az erősebbnek..ésöhm.. mégsem történt meg az elvétel.. Székesfehérváron jöttem a világra 1994. február 4-e hajnalán.. pontosan valamikor hajnal fél 5 körül.. megszülettem de apám meg sem látogatott.. mamáék bemeséltek neki valamit vagy mih.. ez nekem rejtély maradt.. és csak akkor jött el amikor haza kellett hozni.. és amikor először megfogott akkor elsírta magát állítólag.. fúú nagyon hasonlítottam ráá -mintha most nem..- aztán anyám -nagynéném szerint- le sem szart 2 éves koromig.. aztán beteg lettem.. nagyonbeteg... kórházba kerültem.. és utána kezdett kicsit jobban odafigyelni rám.. körülbelül 3 éves koromig Mezőszilason laktunk.. Onnan elköltöztünk Ercsibe ahol kezdtem az ovit.. nem sok emlékem van róla csak hogy volt egy plüssnyuszim.. aminek a kezében egy répa volt.. és egyszer leszakadt a répa a nyuszinak a kezéből.. az volt a kedvenc plüssöm.. de aztán eltűnt valahova.. pedig minden dolgomra nagyon vigyáztam már akkor is.. és minden nap vittem az oviba magammal.. ott a jelem Gyertya volt.. azt mondják hogy a jelek meghatározzák milyen lesz a felnőtt életünk..-nahpersze én nem gyertyakészítő leszek..- egy teljes évig laktunk Ercsiben.. majd felköltöztünk a Dunaújárosba.. pár évig laktunk a Gagarin téren.. az óvoda mellett...az óvodámat Aranyalmának hívták.. én a Cica csopot tagja voltam itt a jelem Szív volt.. Majd elköltöztünk az Október 23.tér 9. 10/4-be... fúúú ott nagyonszerettem lakni.. minden reggel láthattam a napfelkeltét ahogy megvilágítja a Duna vizét.. csodálatos volt.. a másik oldalról pedig a naplementéket csodálhattam... nahmeg minden koncertet láthattunk amik a Városházán voltak.. ráláttunk az egész városra.. csodálatos volt.. talán 5 évig voltunk ott .. lehet hogy kevesebb volt.. nemnagyon emlékszem rá.. csak arra hogy nagyonsírtam mikor elköltöztünk onnan ... még most is borzasztóan hiányzik az a hely.. majd ide költöztünk..a Római körút 25. 5/1-be... asszem másodikos voltam.. október környéke lehetett... utáltam itt lenni.. mondjuk most is utálok itt lenni.. negyedikes koromig mindig arra törekedtem hogy megfeleljek anyámnak.. pedig már akkor nagyon utáltam.. akármit csináltam nem tetszett neki.. soha nem kaptam tőle segítséget.. aztán felső tagozatos lettem.. 7-8. felé már kezdte mondani hogy ha kell segítség akkor szivesen segít.. de soha nem mertem odameni hozzá hogy segítsen.. egész egyszerűen belémrögzült hogy a gondjaimat magam kell megoldanom.. de nemcsak anyámtól nem kértem segítséget.. senkitől.. minden apró kis gondolatomat, ábrándjaimat, akármit megtartottam magamnak és eltettem a fejemben lévő süllyesztőbe..deh néha mikor volt hozzá kedvem akkor le is írtam őket.. sok kis aprócska bolond gondolat.. de mindent megőriztem.. bennt van a szekrényemben cipősdobozokban.. meg az ágynemű tartó is tele van vele.. soha senkinek nem mutattam meg.. sok apró kis emlék benne.. még a Zoli rajzai is benne vannak.. Pedig azt hittem már elvesztek.. aztmondják nagyon "szerelmesek" voltunk egymásba.. csak én nem emlékszem már rá.. hatodikos voltam mikor megfogadtam hogy nem leszek SOHA akkora Qrva mint a nővérem.. minden héten másik pasija volt.. számomra ez nagyon visszataszító volt.. hányingerem volt a saját nővéremtől..-nahát ez a fogadalom ahhoz vezetett hogy itt vagyok 16 évesen és nemérdekelnek a fiúk.. egész egyszerűen csak barátok ... -nyolcadikban beválaltam mindent amit csak lehet.. ötödikeseknek tartottam órát.. megcsináltam a jelentkezési lapokat az egész osztálynak.. én Voltam az osztály Kistitikára.. 5 éve táncolok folyamatosan.. ebben az 5 évben nagyonsok féle táncba belekóstoltam már de megmaradtam a latin táncoknál.. táncoltam hip-hopot, jazzbalettoztam, mazsoretteztem, -Flóéknak hála-breakeltem isxD sőőt néha mikor letévedek Kláriékhoz beállok hozzájuk néptáncolni.. megvallom őszintén nagyon húz a szívem a néptánc felé de a Latin az már ilyen berögződött dolog nálam.. szeretem nagyon bár sajnos abba kell hagynom.. feloszlik a csoportunk.. nemhiszem hogy ismét újra tudnám kezdeni.. újra hozzászokni másokhoz.. nem megy.. sajnálom..a világon akit a legjobban szerettem 14 éves időszakomban az unokahugom volt.. imádtam a meséit.. azt hogy voltak közös témáink hogy csak nevettünk a sok butaságon ami egyébként tök nem volt poénos.. az hogy csak vele lehettem, nekem már az boldogság volt.. de már valahogy elfogytak a témák.. nincs semmi közös bennünk.. valahogy elhidegültünk egymástól.. pont ezen gondolkodtam egyik délután.. boltba mentünk.. és nem volt semmi közös témánk.. csak mentünk egymás mellett mint két friss barát akiknek még nincs közös témájuk.. szörnyen fájt... deh mindennek oka van.. gondolom ennek is..most éppen a 4. rock-korszakomat élem.. -nahpersze ha jól számolom.. - zene téren nemnagyon vagyok válogatós de nemszeretem a nyálas -nagyonnyálas- zenéket nah meg a rap-ért sem vagyok oda.. nemszeretem ha hadarnak.. deamúgy minden zenét meghallgatok.. jelenlegi kedvenc együtteseim:Kiscsillag, Tankcsapda, Kispál és a Borz, -nah és persze a kihagyhatatlan - Sya Band.... jelenlegi életemet több helyszín határozza meg.. a Fő helyszín a város ahol keserű életem napjait élem.. ez Dunaújváros.. a másik Fő helyszín -az a hely ahol még hazudni sem tudok- ez Mezőszilas.. egy falucska.. a világ legszebb faluja.. legalábbis az én szememnek.. a következő ismát egy faluscska -ami már város- drága nagypapám nyughelye... sok szép emlékem otthona.. ez Dunavecse.. bár a mama kicsit zsébes de ő a világ legtündéribb embere... régen ez a hely votl életem legmegnyugtatóbb helye-persze csak addig még élt a papám..- majd jött ez a sajnálatos betegség és teljesen eltávolodtam a sok szép dologtól.. bár azthszem a legfőbb motiválóm azha bűntudat.. még mindig nem tudtam feldolgozni a veszteséget.. és azthiszem soha nem is fogom tudni.. hát nemtudom még miről írhatnék.. azthiszem röviden tömören ennyi lennék én ... nahmeg azh vagyok amit ez a blog elmesél.. egy szétszórt ... szeretetéhes... kedves... mosolygós.. élettel teli ember... köszönöm hogy végigolvastátok... pápápusz