...Hol nem volt.. Volt egy lány aki elgondolkozott azon milyen lenne kétféleképp élni az életet...
Csendben.. Vagy kikiabálva a világnak..
„Ember vagyok, aki éppen azt álmodta, hogy lepke, vagy alvó lepke vagyok, aki most éppen azt álmodja, hogy ember?”
2010. július 13., kedd
nem szabadulsz...
nehoyg azt higgyétek megfeledkeztem legnagyobb élményemről... a blogírásról.. csak tudjátok sajnos nem vagyok gépközelben mostanában.. de minden egyes napomat feljegyzek egy kis füzetbe.. abból bemásolok majd ide mindent.. de ne féljetek.. nem lesz unalmas.. mindig történik velem valami*.* néha jó néha kevésbé.. néha kicsit belém esnek.. és sok emberbe rúgok bele akaratlanul is és néha rá kell jönnöm hogy simán elmehetnék jósnak.. általában jókat szoktam mondani vagy gondolni a dolgokról.. bár mostanában kicsit szétszórt voltam.. -ez a "szerelemnek" köszönhető..- de már teljesen túl tettem magam a dolgokon.. azthiszem. legalább is remélem mert nemakarok többé így érezni.. és fúú mostmár annyira untatnak a fiúk is pedig annyira szeretek velük lenni de nincsen mostanába semmi semmi érdekes témájuk.. szeretnék végre egy kicsit olyan valakivel beszélgetni akinek nem csak a kutyám a könyv a szerelem a zene vagy éppen a biciklizés a témája vagy éppen a politika vagy nemtudom.. egész egyszerűen ezek a témák már számomra unalmasak.. kimerültek.. nemlátok ezekben semmi érdekeset. hiányzik az az érzés mikor ezek a témák még felcsigáztak.. órákat tudtam beszélgetni így egy két emberrel.. de már nem.. ma már egyész egyszerűen semmi téma nincs.. meghalok az unalomtól.. a könyvek nem érdekelnek az emberekkel nem foglalkozom.. és mégis.. itt vagyok és aki körülvesz mindenki szeret és vágyik a társaságomra.. annyira nem értem..
Melletted minden reggel Vidáman ébredek fel, S könnyűnek érzem mindenem. De néha egy hang a szívemben Új útra szólít engem, Talán nem érted meg sohasem, hogy Nem tudom, mit tegyek, nem tudom, hogy legyen. Miért is nem lehetek egyszerre két helyen, Óóó Istenem, miért nincs két életem? Mennyivel könyebb volna, Hogyha két életem volna. Egyet örökre odaadnék neked, A másik szabad lenne, Minden nap szárnyra kelne, S mindenkit szeretne, akit lehet. Ha volna két életem, tudnám, amit ma nem. Bár volna két életem, hinnék mindenkiben! Óóó Istenem, miért nincs két életem? Hogyha két életem volna, Az egyik gyengéd volna, Magadhoz láncolhatnád. De a másik örök volna, S ha a világ elpusztulna, Akkor is tovább lobogna. Ha volna két életem, nem fájna semmi sem. Bár volna két életem, nevetnék mindenen! Óóó Istenem, miért nincs két életem? Úgy fáj, hogy nincs két életem.
Én vagyok én és nemakarok te lenni:D
A barátokkal érzem magam a legjobban és ha nincsen megkötve a kezem... szeretek szabad lenni és a korlátokat kiszélesíteni magam körül:D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése