unom.

'úgy unom már a monotonitást
akarok akarok végre valami máááást ohh jeaah.
szeretném ha teis szeretnél .
nem kéne más csak egy iciripiciri változááááááss..'

Hát igen. Még mindig szarul érzem magam, és úgyérzem egyre féltékenyebb vagyok. De mi a ráknak azt nemtudom. Soha a büdös életben nem voltam az, akkor most miért? Mindegy leszarom én vagyok a köcsög. Hozzászoktam már. Majd mikor megint betelik a pohár elbőgöm magam, jobban leszek kicsit, kiürülök, és töltődhet újra az a pohár. Lekéne foglalnom magam. Komolyan ismét a könyvek közé temetkezem. Anyámék meg majd örülhetnek, hogy visszatértem régi szerelmemhez. Nemtudom. Kicsit hiányozna. Kicsit. Talán nagyon, de azt hiszem nem halnék bele. Ezt is túlélem, mint az előzőt. Bár mondjuk az sokkal szarabb volt. De mégis jobban vágyom a szarra. Mi van velem? Miért nem jó az ami eddig volt? Áhh elegem van az egészből.. Szeretnék egy percre robot lenni és egy teljes hétig kikapcsolni. Majd mikor újra visszakapcsolnának akkor teljesen jól lennék, és nem lenne semmi problémám. Csak a kikapcsolást manapság KÓMÁNAK hívják mifelénk, és a doktorbácsik meg nénik szerint az nem normális. Próbálják helyrehozni a helyrehozhatatlant. Ha nem sikerül, kiveszik az aksit aztán irány a szép vadászmező. A kómáról jut eszembe:

Képzeljétek. Szegény Misi barátnője két hétig kómába volt. De a szerelem ereje minden felett áll. Ajjh. Igazából úgy kezdődött, hogy Misinek lett egy törött kulcscsontja, a leányzónak egy szívrohama. Misi nem tudta meglátogatni, mert fekvőbeteg volt. De összeszedte minden erejét és a második hét után bemászott a kórházba. 3 óra várakozás után végre megfoghatta szerelme kezét. Megszorította, és a lány visszaszorította. Kész csoda.

Ha valami Szerelem akkor ez az!

másik blog.

A másik Blogomat már március óta nem használtam. Úgy döntöttem ideje valamivel előrukkolni. Írtam pár fejezetet. Hát majd meglátjuk mi sül ki belőle. Jó lesz vagy sem... Nem nagyon érdekel, Mert ez a kis mese az enyém lesz. Ha valaki el szeretné olvasni akkor sok sikert hozzá. Annyira nem borzalmas. Remélem:/


Ohh és jut eszembe. Ünnepeltük azt hogy egy éves lett az Egyszervolt*.* Boldog Szülinapot nekünk♥♥

Hihetetlen, hogy a sors keze ott van a levegőben. Suhints egyet. Hozzd vissza a múltat!! Felejtsd el a jelent. Ne is gondolj a jövőre. Nem kell más csak a múlt. Szívd inkább a vérem. Fájjon ha kell. De NE!! Ne ugyanaz a hiba legyen. Szeretem a múltat, hiányzik. Ott akarok állni a sötétben, zokogva és azt akarom, hogy Te ismét ott állj mögöttem, és azt mondd: Semmi baj. Nyugodj meg. Itt vagyok...

szeretet? barátság?

Hogy lehet annyira szeretni valakit, hogy a legjobb barátoddá váljon, akinek elmondasz mindent? Vagy legalábbis próbálsz? Hogy lehet az, hogy bármit megtennél érte, de ő ezt nemakarja? Te csak boldognak szeretted volna. Bíztattad. Kérted, legyen veled több időt. De ő mindig elutasított. Mindig hárított. Te kezded megkérdőjelezni a dolgokat, de mégis kitartasz mellette, mert a világon mindennél jobban szereted. Ő a legjobb barátod. Nem akarsz fájdalmat okozni neki. A dolgok egyre csak gyűlnek és gyűlnek, telítődnek és számodra egyszerre sok lesz. Kitörnek belőled. Bár, rossz módon és utána próbálod helyrehozni a dolgokat. Próbálod kijavítani a hibákat. De a te legjobb barátod, már nem tart téged is annak. Egyszeriben eltűnik minden jó, boldog pillanat. Neki csak a rossz pillanatok jutnak az eszébe. Eltelik egy kis idő és te ismét próbálkozol; reménytelenül. A barátság megszakad. Észre sem vetted ügye? Ilyenkor mit érzel? Fájdalmat? Szenvedést? Hiányt? Nem. Semmi ilyesféle érzés nincs a lelkedben. Csak egy lyuk. Egy fekete lyuk, ami elnyeli az összes erődet, érzésedet. Halott vagy. Igen, ez a legmegfelelőbb szó, ami kifejezi, hogy mit is érzel valójában.

szavazás.

Hát amint látjátok a szavazásnak vége van.
Az eredmények pedig így hangzanak:

Há' hülye vagy?? 6 szavazat (26%)
Igen*.* 11 szavazat (47%)
Dicsak buksi minek csinálod itt a fesztivált?? 4 szavazat (17%)
Szeretlek hát te nő*.* 5 szavazat (21%)


Vagyis úgy tűnik egy kicsit szeretnek a drága blogolvasóim. De igérem nem sokáig fogom csinálni a fesztivált:)És továbbra is fogom gyakorolni a hülyeséget:D

Holt Költő Szerelme

Zeng a liget a csalogány dalain:
Mélázza a völgyi tilinkót;
A bérczi patak csókdossa szeliden
A rózsafüzért, a habokba leringót;
Langy szellet a bokrot, a méh a virágot:
«Hát mink én édenem üdve, világom,
Meg nem csókoljuk-e egymást?
Hát mink meg nem csókoljuk-e egymást?
Én? - és Te? meg Ő? - Háromszivü egység!
Szép hölgyem ölén nevető kicsinyem,
Óh kérlek! óh kérlek az égre, nevess még!
Lantom szerelemre felajzva remeg:
Hadd énekelem meg gyermekemet! -
- Szerelmi dalt a fiamhoz!»
«Hadd zengjek dalt a fiamhoz. -
Nem tudja, mi az még? - Dajkadana!
Majd hogyha megérti, szivébe bevésse
Ah annyival édesebb ajkad, anya.
Elmondd neki, apja ki volt, hova lett?
Mily boldogul élt, a mig élt, te veled,
Nőm. - Özvegyem tán, mire hull a levél.
Tán özvegyem, a mire hull a levél!
Óh mondsza, felejteni tudsz-e te engem?
- Olcsó a halál, hova engemet hinak. -
Majd meghal-e nálad is árva szerelmem?
- ‘Óh nem, nem, örökkön örökre soha!
Ha téged a sir rabol el, mi oda
Mindketten e sirba leszállunk...’»
«Olcsó a halál, hova engemet hinak!»
A harcz mezején rendet a ki vág,
Nem válogat az, nem hallgat imára,
Nem nézi, ki a tövis és a virág?
Kit fed feledés moha, hol kimulék?
S kit vesz föl a hir ege, csillagul ég!
Nem hangszere lant a halálnak...
Ám harczi robaj, dobogó paripák,
Bőszült tömegek vihar-átka!
Vérnász, hol a csókokat osztja a vas,
S a sir hideg férge a mátka;
Jajszóknak kardala! - Tüzi harang! -
- És közbe’, ha csend marad, pendül a lant.
S azt mondja: «előre, halálba!»
«Már nyugszik a harcz,» károgja busan
Lombhagyta juharról a holló.
«A vér mezején nincs több aratás;
Már mind lekaszálva a tarló...»
- ‘Gyászhirnöke harczi mezőnek! izend meg:
Hol bajnokom? Hol van a hős, a ki zengett?
Szólj! hol van a férj, a kit ugy szereték?’
Holló felel: Úgy ketten szereténk őt!
Sok deli hős indula szavára;
- ‘Dus lakomám nekem és fiaimnak...
Én megsiratom; te ne várjad!
Száz közt ő legalul fektetten
Alszik - Gyászoljuk meg a hőst mink ketten.
Én holtig. - Az uj nászéjig az özvegy...’
Uj nászéjig az özvegyi fátyolt,
Oly lenge lepelt, eltépi a szél.
A férfi vigaszba’ mi láng, mi varázs van!
S az asszonyi sziv, az hajh nem aczél!
- A holtnak az álmot! A szivnek öröm kell!
Nem félt a halott! Szép lepke, te röpkedj,
Majd ha a nászzene tánczra hevit!
Nászzene hangjainál repül a pár:
Uj szerető karján deli asszony;
A tarka füzér, a menyasszonyi disz
Leng fürteiről kigyózva le hoszszan.
S még boldogabb óra, mely eljön a csenddel:
Ajkat, szemet édesen elcsuk a szender;
Csak két sziv dobogása beszél...
- - Csak két sziv dobogása beszél...
Hát ott ama harmadik: sirbeli rém?
Csontfő, koszorus kalpag fövege,
Sirbolti világ fénylik szemürén,
Ott szive fölött a koronátlan
Ország czimer, - éppen e helyen át van
Lőve: mutatja a felbuzogó vér...
És szól, nem az ajk, hanem a vérző seb:
«Én édenem üdve, világom!
Mint várlak régen epedve lakomba!
Neked és kicsinyemnek vetve az ágyom:
Hármunknak elég. Nem költ ki se zajjal.
Jó hosszu az éj ott, meszszi a hajnal,
Éjfél az idő, jer alunni hivem!
Jer vélem alunni lakomba! mi szép az!
Zöld bársony a domboru kúp födele
Átszőve virággal, - arany, hiaczint,
Tarka kavicsmozaik belseje
És butora, - halld én boldogságom!
Legdrágább csont a világon:
Hős fiak csontkoponyája merőn...»
‘Csontkoponya! - Te nem Ő vagy! - Ereszsz el!
Férjem soha nem voltál. - Idegen!
Arczod nem övé. - Nem láttalak én. -
Hagyj nyugtot - eredj sirodba - nekem!’
- A rém koponyája nevet: «Hahahá!
Tréfás a világ szörnyen od’ alá!
Szép asszony, ime igazad van.»
«Sok társam e házban. Együtt mi lakunk; -
Nem leltem az arczom; téved a kéz;
Ám visszamegyek s majd meglelem azt:
A válogatás ott bármi nehéz;
S majd visszajövök, ha valódi fejem
A sok koponyák sora közt kilelem.»
Szól s eltünik a siri álom.
És megjelen ujra, megtartja az éjfélt:
Elmondja, mit álmodik ember a sirban?
Elmondja, hogy élnek a holtak alant?
Rég elfeledettet: a multba mi hir van?
Hajdankori kéjt, - porlepte reményit; -
És zengi szerelmi dalát, ama régit. -
Ő az! - Csak feje nem. - Az a másé. -
Mind másnak az arcza, mit elhoz alantról:
Álarczai száma tömérdek:
Van vén, - fiatal, - komorabb, szelidebb;
Kik mind a közös nagy üregbe befértek.
És hija nejét, s szerette fiát,
Nő, gyermek, álmából ijedve, kiált,
’Nem! Te nem Ő vagy! Nem megyek én!
És hija nejét és gyermekit is
Husz évig a rém szakadatlan,
Sirján a tövis megtépi, ha kél,
És öltönye mind szakadottabb;
Majd árnya csupán a régi alaknak:
Fénytünemény, odavetve falakra,
S még egyre susog: «óh jertek oda!»
Ősz asszony lesz a nő, vén ifju a gyermek:
Élő váz, ki az életet unja;
Kín látni anyának! - A szíve beteg,
A szive nehéz; ez a földre levonja;
‘Oh leld igaz arczodat meg valahára!
Nem rettegi éjjeli jöttödet, várja,
Várja sóhajtva az asszony, a gyermek.’
S felkölti szerelme hivása az alvót,
És megjelen éjféli óra előtt: -
Ugy tündököl arcza, merész szeme villan,
És ajka mosolyg, a miként azelőtt.
Kard s lant keziben. - Eldobja magától, -
Más dolga! Szeretve karolja ma által
A gyermeket és az anyát.
És elviszi őket messze magával,
Hol háza fölött szép zöld a födél.
A rózsabokor rajt öszszeborul,
S hullatja viragit hamva fölé...
- Elvitte magával mind, mi övé volt,
S most kezd csak alunni nyugodtan a rég holt.
Mig fenn magas égen csillaga ég!
S zeng a csalogány a tavasz ligetén. -
Költőnk dala sir pásztorfurulyából. -
Villámaival csókolja meg egymást
Két felleg az alkonyi égen távol. -
Nem dörg: méh döng a virágon...
Lenn súg a halott: «Szűm üdve, világom,
Csókoljuk örökre mi egymást!»

"Nem a hideg, kevély világnak,
Neked szántam regényemet.
Bár adhatnék a hű barátnak
Ennél méltóbb hűségjelet,
Méltót hozzád, szép tiszta lélek,
Te szárnyaló és egyszerű,
Kiben költői álmok élnek,
S álmában élet van, s derű.
Vedd elfogult kezedbe, kérlek,
Pár tarka fejezet csupán,
Van köztük bús is, van vidám is,
Van népies és ideális;
Kissé gyarló gyümölcs talán:
Sok zsenge s hervadt színű évem,
Mulatság, ihlet s egy sereg
Álmatlan éj, borús kedélyem
S hűvös látás termette meg. "

/Puskin/

pssszt..

Tegnap. Hát, ami azt illeti jóvolt vele. Megállapította, hogy én nyugodt alvó vagyok:) Ohh, és ismét a makacsságom fölényeskedett.. Igen nézzetek bolondnak nyugodtan. Túl makacs vagyok mostanában. Nem figyelek oda semmire. De úgyhiszem újra szeretni sokkal jobb dolog, mint az, hogy vágyat érezzek az iránt, hogy magamban kérjem Istent.. titkosan.. csendben...Szeressen. Csak egy hangyányit is. Kell egy kicsit másokra is ránézni. Hiába, a szív csak egyszer szeret igazán, de akkor is ha tudjuk elveszítettük, kűzdünk, hátha sikerül újra megkaparintani még egy pillanatra. Megbuktam. Megbuktál. Engem szeretni nem tudtál. Elveszíteni sem akarsz. Remek BARÁT vagy:) De én ismét szeretek. Lehet, hogy ez csak csekély dolog de én akarom, hogy ott álljon mellettem, hogy csak simogasson, vagy esetleg csókolja a szám abban a csöpp időben, amit együtt tölthetünk. Vele akarok lenni. Szeretlek ♥

húúha.. huszadikán lesz a blogom születésnapja.. naaagy egy éves kis blog lesz belőle:)

A fiú és a lány találkoznak.
A fiú és a lány sokat sétálnak.
A fiú és a lány sokat beszélgetnek.
A fiú bemutatkozik a lány családjának.
A fiú felviszi magához a lányt.
A fiú megcsókolja a lányt.
A lány visszacsókol.
A fiú megfogja a lány nuniját.
A lány megfogja a fiú kukiját.
A fiú kinyalja a lányt.
A lány leszopja a fiút.
A fiú berakja a kukiját a lány nunijába.
A fiú és a lány szeretkeznek.:)

féltékeny.

'Kitudja kivel csal meg?'
Na vajon kivel? Azthiszed megtudnám tenni? Azthiszed a megcsalás künnyű dolog? Azthiszed nekem lenne szívem ilyet tenni? Főleg, hogy minden tettem után bűntudatot érzek? Legyen az bármi. Ha nem szeretnélek, nem ölelnélek, csókolnálak, nem bújnék oda hozzád. Nem kell félned. Nem tudnék megállni előtted, ha megtenném. Szégyellném magam.
Ohh.. Örülnék, ha nem csak azt néznéd, hogy én kivel. Nehogy azt hidd, hogy én nem félek, hogy esetleg te... Te nem csalsz meg. Főleg mikor ... szóval, mikor Lány is van a közeledben. Nem attól félek, hogy megcsalsz akkor, mikor minden rendben van, hanem akkor, amikor nincsen rendben minden és te velük vagy és ... és én nem vagyok ott. Ettől tartok. De nem. ez nem fog megtörténni:/ Remélem.