...Hol nem volt.. Volt egy lány aki elgondolkozott azon milyen lenne kétféleképp élni az életet...
Csendben.. Vagy kikiabálva a világnak..
„Ember vagyok, aki éppen azt álmodta, hogy lepke, vagy alvó lepke vagyok, aki most éppen azt álmodja, hogy ember?”
2010. november 19., péntek
szeretet? barátság?
Hogy lehet annyira szeretni valakit, hogy a legjobb barátoddá váljon, akinek elmondasz mindent? Vagy legalábbis próbálsz? Hogy lehet az, hogy bármit megtennél érte, de ő ezt nemakarja? Te csak boldognak szeretted volna. Bíztattad. Kérted, legyen veled több időt. De ő mindig elutasított. Mindig hárított. Te kezded megkérdőjelezni a dolgokat, de mégis kitartasz mellette, mert a világon mindennél jobban szereted. Ő a legjobb barátod. Nem akarsz fájdalmat okozni neki. A dolgok egyre csak gyűlnek és gyűlnek, telítődnek és számodra egyszerre sok lesz. Kitörnek belőled. Bár, rossz módon és utána próbálod helyrehozni a dolgokat. Próbálod kijavítani a hibákat. De a te legjobb barátod, már nem tart téged is annak. Egyszeriben eltűnik minden jó, boldog pillanat. Neki csak a rossz pillanatok jutnak az eszébe. Eltelik egy kis idő és te ismét próbálkozol; reménytelenül. A barátság megszakad. Észre sem vetted ügye? Ilyenkor mit érzel? Fájdalmat? Szenvedést? Hiányt? Nem. Semmi ilyesféle érzés nincs a lelkedben. Csak egy lyuk. Egy fekete lyuk, ami elnyeli az összes erődet, érzésedet. Halott vagy. Igen, ez a legmegfelelőbb szó, ami kifejezi, hogy mit is érzel valójában.
Melletted minden reggel Vidáman ébredek fel, S könnyűnek érzem mindenem. De néha egy hang a szívemben Új útra szólít engem, Talán nem érted meg sohasem, hogy Nem tudom, mit tegyek, nem tudom, hogy legyen. Miért is nem lehetek egyszerre két helyen, Óóó Istenem, miért nincs két életem? Mennyivel könyebb volna, Hogyha két életem volna. Egyet örökre odaadnék neked, A másik szabad lenne, Minden nap szárnyra kelne, S mindenkit szeretne, akit lehet. Ha volna két életem, tudnám, amit ma nem. Bár volna két életem, hinnék mindenkiben! Óóó Istenem, miért nincs két életem? Hogyha két életem volna, Az egyik gyengéd volna, Magadhoz láncolhatnád. De a másik örök volna, S ha a világ elpusztulna, Akkor is tovább lobogna. Ha volna két életem, nem fájna semmi sem. Bár volna két életem, nevetnék mindenen! Óóó Istenem, miért nincs két életem? Úgy fáj, hogy nincs két életem.
Én vagyok én és nemakarok te lenni:D
A barátokkal érzem magam a legjobban és ha nincsen megkötve a kezem... szeretek szabad lenni és a korlátokat kiszélesíteni magam körül:D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése