unom.

'úgy unom már a monotonitást
akarok akarok végre valami máááást ohh jeaah.
szeretném ha teis szeretnél .
nem kéne más csak egy iciripiciri változááááááss..'

Hát igen. Még mindig szarul érzem magam, és úgyérzem egyre féltékenyebb vagyok. De mi a ráknak azt nemtudom. Soha a büdös életben nem voltam az, akkor most miért? Mindegy leszarom én vagyok a köcsög. Hozzászoktam már. Majd mikor megint betelik a pohár elbőgöm magam, jobban leszek kicsit, kiürülök, és töltődhet újra az a pohár. Lekéne foglalnom magam. Komolyan ismét a könyvek közé temetkezem. Anyámék meg majd örülhetnek, hogy visszatértem régi szerelmemhez. Nemtudom. Kicsit hiányozna. Kicsit. Talán nagyon, de azt hiszem nem halnék bele. Ezt is túlélem, mint az előzőt. Bár mondjuk az sokkal szarabb volt. De mégis jobban vágyom a szarra. Mi van velem? Miért nem jó az ami eddig volt? Áhh elegem van az egészből.. Szeretnék egy percre robot lenni és egy teljes hétig kikapcsolni. Majd mikor újra visszakapcsolnának akkor teljesen jól lennék, és nem lenne semmi problémám. Csak a kikapcsolást manapság KÓMÁNAK hívják mifelénk, és a doktorbácsik meg nénik szerint az nem normális. Próbálják helyrehozni a helyrehozhatatlant. Ha nem sikerül, kiveszik az aksit aztán irány a szép vadászmező. A kómáról jut eszembe:

Képzeljétek. Szegény Misi barátnője két hétig kómába volt. De a szerelem ereje minden felett áll. Ajjh. Igazából úgy kezdődött, hogy Misinek lett egy törött kulcscsontja, a leányzónak egy szívrohama. Misi nem tudta meglátogatni, mert fekvőbeteg volt. De összeszedte minden erejét és a második hét után bemászott a kórházba. 3 óra várakozás után végre megfoghatta szerelme kezét. Megszorította, és a lány visszaszorította. Kész csoda.

Ha valami Szerelem akkor ez az!