Ismét elvesztettem egy barátot.. de nincs semmi baj. túl fogom tenni magam rajta, mint mindenen.lehet sokat változtam. lehet nem vagyok olyan hú de jó ember. lehet sokat változtam. na de azért annyira nem sokat hogy hagyjam magam a föld alá tiporni. lehet hogy nem vagyok olyan húú de jó egy két dologból. de annyira nagyon rossz sem. meg van a szép erős 4 egészes átlagom. én ezt a szintet tartom is. lehet hogy sok butaságot mesélek mert mondjuk én nem ülök a tévé előtt naphosszat és lesem a butábbnál butább dolgokat.. lehet hogy nem tudok puskázni de legalább van tudásom, és legalább van mire támaszkodnom. aztmondták nekem ha tanulok azzal nyalom a tanárok seggét. hát nemtudom a tanulás szó alatt én ezt még soha nem hallottam értelmezni. és az aki ezt írta az tudja nagyon jól hogy pont én vagyok az az ember aki még a jobb jegyért sem hajlandó szóbaállni a tanárral. nem hogy még a seggét nyalni. minden jegynek megvan az oka. megvan hogy miért lett ahányas.. a tanár csak azt szeretné tudni hogy mi van a fejedben nem pedig azt hogy mit tartalmaz a tenyeredben lévő puska. én csak egyszer próbáltam meg puskázni. lebuktam. de egyébként kaptam egy ötöst is az egyesem mellé mert ötletes volt a puskázási módszerem. soha nem tanultam magam halálra. de próbáltam mindenből a megfelelő mennyiséget megtanulni hogy legalább karó ne legyen.úgyérzem hogy ma kaptam egy mély döfést a lelkecskémbe.. de be fog gyógyulni. igaz a heg megmarad.. de mindig kell egy kis szépséghiba. az teszi gyönyörűvé az embert.:)

Elegem van belőled!!!

azthiszem msot vagyokelég ideges ahhoz hogy írjak egy bejegyzést. tudom régen látogattalak drága blogom de esküszöm nem felejtettelek el... most éppenséggel utálom Kriszt. engem állít be fasznak. mikor én csak arra kértem hogy olvassa át egy kicsit azt a kibaszott kat. védet. egyáltalán nem nagy kérés szerintem főleg hogy egész nap otthon baszra a rezet. mert oké hogy beteg de ha olyan hó de nagyon beteg lenne akkor nem lógna egész nap azon a kibebaszott utálatos fészbúkon. borzasztóan utálom. írtam neki levelet. beleírtam minden szívfájdalmamat amit már réges régóta gyűjtögetek. mondjuk nyár óta. vagyis tavaly év vége óta. de tökmindegy. neki ott van a szandikácska meg a pannácska akik nem tudtak neki többet adni mint azt hogy alkoholista drogos bagós nyomorékot csináltak belőle.. csak gratulálni tudok az újdonsült barátaihoz. de én msot azthiszem befejeztem. én annyiszor próbáltam már rendbehozni a barátságunkat hogy az hihetetlen. úgyérzem mindne erőfeszítés felesleges volt. legyél boldog az új barátaiddal. én megleszek nélküled is. attól függetlenül hgy nem foglak a barátomnak nevezni attól még szóba fogok állni veled. muszáj lesz mivel osztálytársak vagyunk. tudod a gonoszságot lehet tetéznide a te rakásod túl magas már... vedd észre magad kérlek. kíváncsi vagyok nélkülem miylen matekdogákat fogsz írni. meg ki fog majd neked segíteni a töridogába. egy dologban biztos lehetsz. én nem fogok neked többet segédkezni. az az idő elmúlt. és mától fogva te is csak egy vagy az osztálytársaim közül. lehet hogy most bunkónak tartasz de elegem van belőled. gonosz vagy és szarsz le másokat. ha valamiben jobb vagy mint a másik akkor már azt egyből mutogatod de ha valami másból kéne felmutatni valamit akkor már egyből leszarod.. kíváncsi leszek az érettségidre.. a bioszon kívül szerintem mindegyik jó ha hármas lesz... én azért többet szeretnék kihozni magamból. szóval nincs rád szükségem.. szevasz!!! ennyit értem neked! gratulálok a semmihez....-.-'

Boldogság= kényelem?

Boldog sok mindentől lehet az ember, de kényelmes boldogsága nem hiszem, hogy van. Vagy talán van?
Az első csók után, mikor hazamész és az ágyba bújsz, azt suttogva magadnak: Igen! Ez kell nekem! Akkor minden teljesen tökéletes. Minden tele van a boldogsággal. Te akkor először fekszel le úgy, hogy semmi gond nem kavarog a fejedben csak behunyod a szemed és kész. Igen, ez egy jó megoldás.
Sőt, találtam még egy remek megfejtést: Mikor az ember már nagyon vágyik arra, hogy gyermeke szülessen és mindent megtesz ezért.. Évek telnek el és semmi. Amikor már feladja, akkor jön a csoda.. A baba megvan. Eltelik 9 hónap. Teljesen egészséges. Végre teljes életet élhet, és már nincs egyedül...
Talán ezek mind jó megoldások. Talán nincs is olyan, hogy rossz megoldás. Talán csak puszta szerencse kell, hogy boldog, de kényelmes életünk legyen. Talán egy karnyújtásnyira van tőlünk ez. Talán évezredekre. Talán meg sem ismerjük a boldogságot. Talán igen. Talán a kényelemről nem is álmodhatunk, de az is lehet, hogy igen. ez mind a véletlen műve, a sors játéka. Ki mit játszik meg magának, és tudom, hogy vannak akik képesek a boldogságot a kényelemért fapofával eldobni.
Azt is tudom, hogy van, aki összetéveszti a pénz hatalmát a boldogsággal. Azt hiszi, a pénzen keresztül ő dúskálhat majd a boldogságban, mert menő cuccokban jár, minden héten házibulit tart legalább négyszer, megcsinálhatja a legnagyobb hülyeségeket, utána jól lefizeti az illetékeseket, hogy tusolják el a dolgot. Neki ez a boldogság... vagy a kényelem? Nem, ez neki egyik sem. Hiába érzi úgy, nem az. Az ilyen embereknek nincs igaz barátjuk. Nincs igaz szerelmük. Nincs igaz életük. S rengetegen élnek ebben a téveszmében.
Ha az én véleményemre kíváncsi igazán valaki, én amondó vagyok, hogy a boldogság megférhetetlen a kényelemmel. A boldogság nem kényelmes dolog. A boldogságot nehéz küzdelmek árán szerezzük meg, de a gyümölcse édes, mint a méz. Egy pillanatig... és ismét jön a keserves küzdések sorozata. A kényelemért viszont állandóan harcolunk megállás nélkül. Nem érjükbe a jóval, nekünk a legjobb kell. S mikor megvan, akkor már gondolkodunk azon, hogy mivel lehetne még jobb.
Pssszt. Maradjon a mi titkunk, de e kettő nélkül élni nem lehet. Lehet, hogy van mikor találkoznak, de, hogy meg is férjenek egymás mellett: az teljes képtelenség.

Változás.

Azt lehet elfelejteni, hogy én meg fogok változni. Nem azt mondom, hogy nem akarok, de nem másokért fogok, hanem magamért, ha megéri nekem. Nem vagyok hajlandó senki kedvére tenni azzal, hogy megváltoztatom magam. A saját életemet hadd élhessem úgy, ahogy az nekem jól esik! Még, ha néha fájdalmas is. Még, ha néha kegyetlen dolgokat is sodor vele a sors. Még, ha a boldogsághoz, kínokon és szenvedéseken keresztül vezet az út. Soha semmi nem volt biztos az életemben. Szerettem volna, ha valaki tesz hozzá valamit. Ha végre valaki képes lenne arra, hogy megmentsen önmagamtól. Boldog lennék talán egy pillanatig. De csak egyetlen pillanatig! Azt a pillanatot én döntöm el, hogy milyen hosszú legyen. Talán túl hosszú volt. Talán nem kellett volna ilyen sokáig elnyújtani. Túl sok talán van benne.
Igazából semmi biztonság érzetem nincs. Egy szép napon én magam is elfolyok szépen lassan a csőcselék között úgy, hogy senki sem fog emlékezni arra, hogy valaha léteztem.

még létezem..

Még élek csendben, nem kiabálva: háttérben. Hátat fordítva a világnak. Mégis nagy dolgokat elkövetve. Az elmúlt pár hónapban megtaláltam azt a bácsit, aki talán egy picit, egy nagyon nagyon picit helyettesíteni tudja az én drága nagypapámat. Nem azért, mert hasonlít rá. Egyáltalán nem. Csak valahogy úgy hozzánőtt a szívembez. Nem tudnék tőle megválni, és megtaláltam második öreganyámat is. Tükörbe néznének ugyanazt látnák. Egész egyszerűen imádom őket. Mind a ketten szupernagyik:D Gyula bácsi és Irénke néni lett a kedvencem az idősek otthonában, de nem fogok megfeledkezni Teri néniről sem, aki olyan boldog mikor lát hogy szinte sír. Hiányozni fog nekem ez a pár hónap, de nem fogom cserben hagyni az én drága "nagyszüleimet"! Nem fogom elfelejteni meglátogatni őket, és jövőre ismét jelentkezni fogok önkéntesnek, ha lesz rá lehetőségem, mert nekem kell ez az apró boldogság. hogy egy csepp életet vihessek a szürke hétköznapjaikba.


A másik nagy meglepetés az engem a jószolgálati otthon "lakóinak" a kedvessége volt. El sem tudtam képzelni, hogy léteznek ilyen csupa szív és kedves emberek. Hihetetlen volt. Gustonnal rendszeresen találkozom. Szoktunk beszélgetni is. Olyan kedves fiú. A Tibi, a Bea bátja meg folyton arankázott lent a dunaparton. Kever engem meg a nővéremet, de semmi baj. Hallgatok én arra is. :D Na és persze az a rengeteg mosoly amit kaptam tőlük az hihetetlen. Ohh és ott van Gábor az én kis Gizmóm. Tündéri fiú. Szeret beszélni nagyon oda és vissza van a digitálért.- össze kéne zárni nagynénémmel- Fel sem tudom fogni, hogy hogy bírja, mert én nem bírnám. Állandó járás-menés minden felé. Borzalmas lehet, de ő élvezi, és ennél fontosabb nincs is.:D

Én is élvezem a velük eltöltött perceket/órákat. Egész egyszerűen kitörlik a bánatot az emberből és nem hagynak ott mást csak: örömöt és boldogságot. Mindenkinek a figyelmébe ajánlom ezeket az embereket, hiszen a csoda ott kezdődik ha képesek vagyunk elfogadni egymást olyannak amilyen. Embernek. :)

szervusztok

Hát amint látjátok nagyon lusta vagyok. Az igazat megvallva mióta nem írok blogot azóta romlott a helyesírásom is. Úgyhogy vissza kell rázódnom a régi kerékvágásba, mert ez nem lesz jó így. Ráadásul lassan jelentkeznem kell a jogsira is, meg el kell kérnem Kanálnétól a földrajz tételeket is, mert szeretnék ősszel érettségizni belőle, hogy ne kelljen csak egy fakot választanom, ami természetesen magyar lesz, de nem akarok másikat felvenni. Jó! Oké, kimegy majd jövőre a föci, de jön majd helyette társadalom ismeret meg mit tudjam én még, hogy mi és aggódom, de jó, mert jövőre leadhatom a matekot meg a fizikát, ami számomra hatalmas megkönnyebülés lesz. Hétvégén Gyurinál voltam és megmutatta hogyan kell biliárdozni. Nagyon béna vagyok. Szerinte nem vagyok az, de én tudom, hogy az vagyok. Azt mondta, hogy majd eljárunk gyakorolni. Mennyi mindent kell majd gyakorolni még. De mindent sorjában. Ha végre kijönne a jóidő akkor a szabadban táncolhatnánk és nézhetne minket mindenki hülyének. Én annyira várom már ezt az időt. Bárcsak itt lenne már, de még csak március van. Sajna annak is csak a legeleje:/ Lássuk csak. Zsúfolt nyaram lesz. Vegyük sorba mit kell csinálnom: hát tanulnom kell a jogsira, a föcitételeket is meg kell tanulnom, Gyurit megkell tanítani SZÉPEN táncolni(Azért emeltem ki azt, hogy szépen, mert nagyon ügyes, de még meg kell tanulnunk a mozdulatokat szépen megcsinálni. Nem elég jól tudni őket.),és akkor a nyáron meg kell tanulnom biliárdozni, meg el kéne kezdenem németet tanulni.... újra.... elölről mindent, mert semmit nem tudok, és persze még dolgozni is el kellene mennem, hogy azért a szabadidős tevékenységeimet (pl: nyaralást) valamiből finanszírozni tudjam. Ohh és remélem, hogy nyárra már felteszik az alsó fogszabályozómat is, mert már irritál, hogy fent van a felső már másfél éve és van, aki 3 hónap után megkapta az alsót nekem meg még egy csomót kell várni:(
Azt hiszem nem rinyálok most többet. nah szervusztok:)

mily rég:)

Hóhahóóó. Mily rég is írtam eme csodás helyre, ahol minden apró gondolatomat megoszthatom a világgal, aki vagy felfogja röpke villanásait életemnek, vagy sem. Megvallom őszintén már nagyon hiányzik az írás. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer ennyire el fogom hanyagolni a dolgot , és hogy ennek hatására ekkora hiányt fogok szenvedni. Egész egyszerűen, ha nem írhatok akkor az életem a legnagyobb hullámvölgyeken megy keresztül. Köbö fél órával ezelőtt azt olvastam, hogy van egy olyan érzése az embereknek: " Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek.". Valahogy nekem is erre van szükségem. Szavakban úgy sem tudom elmondani érzéseimet, ezért hát inkább leírok mindent. Ha már látom megfogalmazva a dolgokat annyira könnyű. Ha már össze tudom hozni a mondandómat, ha nem is szavakkal hanem betűkkel, az már egy hatalmas lépés, és azt hiszem így sokkalta könnyebb is. Nem kell más szemébe nézni, hogy: "oaah mekkora hülyeséget mondott most" tekintetet láss az arcán. Nehéz dolog valamibe belevágni. de ha már benne vagy akkor minden sikerül. Össze tudok én hozni bármit, amit írni kell. Megvan a jó élénk fantáziám, mostmár csak írni kell megtanulnom ahhoz,hogy sikerem legyen. Úgyérzem menni fog és egyre jobb leszek majd benne. Számítok a támogatásotokra . Csak egy halovány jelet küldjetek arról: Tudsz ha akarsz! Akarj többet!

na ezt tanuljuk meg csütörtökre:D

Az estve

A napnak hanyatlik tűndöklő hintaja,
Nyitva várja a szép enyészet ajtaja.
Haldokló súgári halavánnyá lésznek,
Pirúlt horizonunk alatt elenyésznek.
Az aranyos felhők tetején lefestve
Mosolyog a híves szárnyon járó estve;
Melynek új balzsammal bíztató harmatja
Cseppecskéit a nyílt rózsákba hullatja.
A madarkák meghűlt fészkeknek szélein
Szunnyadnak búcsúzó nótájok rendjein.
A kis filemile míg magát kisírta,
Szomorún hangicsált fészkén a pacsirta.
A vadak, farkasok űlnek szenderedve,
Barlangjában belől bömböl a mord medve. -


Ah, ti csendes szellők fúvallati, jertek,
Jertek füleimbe, ti édes koncertek;
Mártsátok örömbe szomorú lelkemet;
A ti nyájasságtok minden bút eltemet.
Lengjetek, óh kellő zefirek, lengjetek,
Lankadt kebelembe életet öntsetek!
Mit érzek?...míg szólok, egy kis nyájas szellet
Rám gyengén mennyei illatot lehellett.
Suhogó szárnyával a fák árnyékinál
Egy fűszerszámozott theátromot csinál,
Melybe a gráciák örömmel repűlnek,
A gyönyörűségnek lágy karjain űlnek;
Hol a csendes berek barna rajzolatja
Magát a hold rezgő fényénél ingatja.
Egyszóval, e vídám melancholiának
Kies szállásai örömre nyílának.


Késsél még, setét éj, komor óráiddal,
Ne fedd bé kedvemet hideg szárnyaiddal:
Úgyis e világba semmi részem nincsen,
Mely bágyadt lelkemre megnyugovást hintsen;
Mikor a világnak lármáját sokallom,
Kevélynek, fösvénynek csörtetését hallom,
Mikor az emberek körűltem zsibongnak,
S kényektől részegen egymásra tolongnak.


Bódult emberi nem, hát szabad létedre
Mért vertél zárbékót tulajdon kezedre?
Tiéd volt ez a főld, tiéd volt egészen,
Melyből most a kevély s fösvény dézmát vészen.
Mért szabtál hát határt önfiaid között;
Ládd-é már egymástól mind megkülönözött.
Az enyim, a tied mennyi lármát szűle,
Miolta a miénk nevezet elűle.
Hajdan a termő főld, míg birtokká nem vált,
Per és lárma nélkűl annyi embert táplált,
S többet: mert még akkor a had és veszettség
Mérgétől nem veszett annyi sok nemzetség.
Nem volt még koldúsa akkor a törvénynek,
Nem született senki gazdagnak, szegénynek.
Az igazságtévő határkő és halom,
A másét bántani nem hagyó tilalom
Nem adott még okot annyi sok lármára,
Mert az elégség volt mindennek határa.
Nem állott volt még ki a kevély uraság,
Hogy törvényt hallgasson tőle a szolgaság;
S rozskenyérhéjból is karácsonyja legyen,
Hogy az úr tortátát s pástétomot egyen.
Nem bírt még a király húsz, harminc milliót,
Nem csikart ki tőlük dézmát és porciót,
Melyből boldogokká tudja őket tenni,
Azaz tonkin fészket legyen miből venni.
Nem bújt el a fösvény több embertársától,
Hogy ment legyen pénze a haramiától,
Akit tán tolvajjá a tolvaj világ tett,
Mert gonosz erkőlccsel senki sem született.
Nem is csuda, mert már a rétek árkolva,
És a mezők körűl vagynak barázdolva;
Az erdők tilalmas korlát közt állanak,
Hogy bennek az urak vadjai lakjanak;
A vizek a szegény emberekre nézve
Tőlök munkált fákkal el vagynak pécézve.


Te vagy még egyedűl, óh arany holdvilág,
Melyet árendába nem ád még a világ.
Te vagy még, éltető levegő! amelyen
Indzsenéri duktus nem járt semmi helyen.
Téged még, óh legszebb hangú szimfónia,
Ingyen is hallgathat minden emberfia:
S titeket, óh édes erdei hangzások,
Hallhatnak a szegény pásztorok s munkások:
Mikor a mesterség gyáva hangjainál
A kényes nagyvilág fárasztó bált csinál.


Óh, áldott természet! óh csak te vagy nékem
Az a tetőled nyert birtokom s vidékem,
Melynek én örökös főldesura lettem,
Mihelyt teáltalad embernek születtem.

romokban.

Az életem egy apró mozzanat által a mennyből a pokol legeslegmélyebb bugyrában van. Hiába próbálok tenni ez ellen, de nem fogom tudni helyrehozni a dolgokat. Akarom mert kell, mert csak így megy az, hogy holnap ismét felkeljek és újra végigcsináljam azt a monoton, általános viselkedési formát, amit az életnek nevezek. Nem vágyom arra, hogy mindenkinek az élete része legyek. Sőt nem is szeretnék bizonyos emberek életében szerepelni. Sajnos ezeket a lapokat osztották nekem. Ebből kell valami fergetegesen nagyot csinálnom, vagy ezekkel a lapokkal kell elbuknom. Bárhogy is fog történni ÍGÉREM!, mindent meg fogok tenni azért, hogy nagyot szóljon az életem bármilyen irányban is. Nem fogom kikiabálni az összes fájdalmamat a világnak. Úgysem tudnák felfogni a vihart. A villám lecsap. A szívemen talál el, és én holtan rogyok össze.

év első bejegyzése:D

elmúlt az új év és 4 nap múlva anyámank hepi szülinapja lesz és nekem mához egy honapra lesz a születésnapom ami remélem senkinek nem jut az eszébe mert már előre félek attól hogy ajándékot fogok kapni vagy csak hangosan megemlítik és utána az egész mindenki azt kántálja hogy boldog szülinapot:/ 13-án lecsapolnak akaratom ellenére de mégis muszáj lesz besétálnom a vérengző tűk közé. ami kötelező az kötelező. lássuk mi fog velem történni a közeljövőben. ohh megvan. HAZAMEGYEK végre:D:D:D:D ennél jobb hír nincs is. igaz nemtudom még mikor de hazamegyek.ohh és ma volt egy frenetikusan jó táncom. komolyan utoljára ilyen jól tánc tavaly év vége felé esett:) szeretek táncolni. ezt a szeretetet megtartanám magamnak:Dnahde mára csak ennyike fér bele:) legyetek jók.