Bárcsak a könnyek feledtetni tudnának minden bánatot! Tudom a könnyek a fájdalom és a boldogság, világ felé való megnyilvánulása a szemünknek. Ha fájdalom miatt sírunk akkor tudnunk kell hogy nem a másikat vagy a helyzetet siratjuk hanem azt, hogy milyen tehetetlenek is vagyunk. Önmagunkat gyászoljuk. A világ nem csodás. Nehéz és akadályokkal teli.

Hát ismét lezárult egy szakasz az életemben. Igen hosszú volt. 20 hónap. Rengeteg boldog pillanattal. Szerettem ezt a kis időt. Jó volt. Szerelmes voltam. Még most is szeretem Őt, akit a nagy Ő-nek szerettem volna kisbetűs életembe. De hát egyszer minden jónak vége szakad:( Én pedig csak a szép dolgokra fogok emlékezni. a rosszakat pedig kidobom a szemetesbe. Hiszen csak így érdemes élni: csak a jóra emlékezve, különben egy megkeseredett emberré válunk 

sajnálom..

Mondhatnám azt, hogy sajnálom, de neked azzal semmivel nem lenne jobb... Hiszen, Te most egy olyan valakit veszítettél el, aki közel állt hozzád. Szeretted. Tisztelted. Felnéztél Rá! S Ő elment egy szó nélkül, nem hagyva maga mögött mást csak fájdalmat s könnyeket!

akinek nem tetszik valami az ne olvassa..

Azt hiszem a Blog az én tulajdonom.
Nem érdekel senki véleménye. Neki elsírhatom minden bánatomat. Olyanokat is, amit ember úgysem fog megérteni. Sokan mondják azt, hogy nekem nincsenek barátaim. Talán nekik van igazuk, de én egyáltalán nem így érzek. Addig, amíg tudom, hogy a legeslegjobb itt alszik a szobámba és boldog vagyok azok nélkül az emberek nélkül, akikre egy percet sem gondoltam a szünetben, addig minden a legnagyobb rendben van.
Lehet, hogy én már nem ismerlek.. De te sem ismersz engem. Hiába hiszed azt aranybogár.. Tévedsz!
Hát így kívánok sikerekben gazdag évet mindenkinek! Annak, aki utál, vagy csak nem kedvel, és annak is, aki szeret minden kedves/kevésbé kedves ismerősömnek.

Szeretettel: Szabina.