...Hol nem volt.. Volt egy lány aki elgondolkozott azon milyen lenne kétféleképp élni az életet...
Csendben.. Vagy kikiabálva a világnak..
„Ember vagyok, aki éppen azt álmodta, hogy lepke, vagy alvó lepke vagyok, aki most éppen azt álmodja, hogy ember?”
2012. május 2., szerda
Hát ismét lezárult egy szakasz az életemben. Igen hosszú volt. 20 hónap. Rengeteg boldog pillanattal. Szerettem ezt a kis időt. Jó volt. Szerelmes voltam. Még most is szeretem Őt, akit a nagy Ő-nek szerettem volna kisbetűs életembe. De hát egyszer minden jónak vége szakad:( Én pedig csak a szép dolgokra fogok emlékezni. a rosszakat pedig kidobom a szemetesbe. Hiszen csak így érdemes élni: csak a jóra emlékezve, különben egy megkeseredett emberré válunk
Melletted minden reggel Vidáman ébredek fel, S könnyűnek érzem mindenem. De néha egy hang a szívemben Új útra szólít engem, Talán nem érted meg sohasem, hogy Nem tudom, mit tegyek, nem tudom, hogy legyen. Miért is nem lehetek egyszerre két helyen, Óóó Istenem, miért nincs két életem? Mennyivel könyebb volna, Hogyha két életem volna. Egyet örökre odaadnék neked, A másik szabad lenne, Minden nap szárnyra kelne, S mindenkit szeretne, akit lehet. Ha volna két életem, tudnám, amit ma nem. Bár volna két életem, hinnék mindenkiben! Óóó Istenem, miért nincs két életem? Hogyha két életem volna, Az egyik gyengéd volna, Magadhoz láncolhatnád. De a másik örök volna, S ha a világ elpusztulna, Akkor is tovább lobogna. Ha volna két életem, nem fájna semmi sem. Bár volna két életem, nevetnék mindenen! Óóó Istenem, miért nincs két életem? Úgy fáj, hogy nincs két életem.
Én vagyok én és nemakarok te lenni:D
A barátokkal érzem magam a legjobban és ha nincsen megkötve a kezem... szeretek szabad lenni és a korlátokat kiszélesíteni magam körül:D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése