„Ember vagyok, aki éppen azt álmodta, hogy lepke, vagy alvó lepke vagyok, aki most éppen azt álmodja, hogy ember?”

2012. május 2., szerda

Bárcsak a könnyek feledtetni tudnának minden bánatot! Tudom a könnyek a fájdalom és a boldogság, világ felé való megnyilvánulása a szemünknek. Ha fájdalom miatt sírunk akkor tudnunk kell hogy nem a másikat vagy a helyzetet siratjuk hanem azt, hogy milyen tehetetlenek is vagyunk. Önmagunkat gyászoljuk. A világ nem csodás. Nehéz és akadályokkal teli.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése