„Ember vagyok, aki éppen azt álmodta, hogy lepke, vagy alvó lepke vagyok, aki most éppen azt álmodja, hogy ember?”

2012. május 2., szerda

Bárcsak a könnyek feledtetni tudnának minden bánatot! Tudom a könnyek a fájdalom és a boldogság, világ felé való megnyilvánulása a szemünknek. Ha fájdalom miatt sírunk akkor tudnunk kell hogy nem a másikat vagy a helyzetet siratjuk hanem azt, hogy milyen tehetetlenek is vagyunk. Önmagunkat gyászoljuk. A világ nem csodás. Nehéz és akadályokkal teli.
Hát ismét lezárult egy szakasz az életemben. Igen hosszú volt. 20 hónap. Rengeteg boldog pillanattal. Szerettem ezt a kis időt. Jó volt. Szerelmes voltam. Még most is szeretem Őt, akit a nagy Ő-nek szerettem volna kisbetűs életembe. De hát egyszer minden jónak vége szakad:( Én pedig csak a szép dolgokra fogok emlékezni. a rosszakat pedig kidobom a szemetesbe. Hiszen csak így érdemes élni: csak a jóra emlékezve, különben egy megkeseredett emberré válunk