Mindig is szerettem volna ha olyan ember mellett lehetek aki szeret, megért és megbocsát nekem mindent. még azt is amit nem én követtem el. hééé!!! Teee!!! igen te!! tudom hogy olvasod... mindig elolvasod. csodálatos érzés tudni hogy te vagy a barátom. néha azt kívánom bárcsak te is szeretnél engem úgy mint azt a másikat. azt a névtelent. akivel leélnéd az életed. akihez a verseidet írod.. ó istenem azok a csodás versek. bárcsak bárcsak nekem szólnának. bárcsak lehetnék én az akihez írod őket. bárcsak visszajönnének azok a régi szép évek. a séták... a nevetések...
amikor még nem fájt az élet. amikor még tudtam szeretni. feltétel nélkül szeretni. amikor még a titkaim butaságok voltak. amikor a csend kettőnk között a békét jelentette. amikor egy mosoly többet ért egy egész égbolt csillagjával. amikor a szívem boldog volt. csendben kuporgott.. csendben lelkem legsarkában.
Ha bátor lennék. ha erős. ha igazi hős s te ígérnéd hogy mellettem leszel. én meghódítanám a világot!! nagyobb ember lennék mint Napóleon! nem csak Európa heverne lábaim előtt hanem az egész világegyetem.
csak annyit mondj hogy örökre mellettem leszel...
....mert én igen...
Maron János - Csendesen ( Dalként íródott vers - Cseh Tamás munkássága emlékére)
Azt gondoltam hajnalban,
hogy mit gondolok helyes-e.
Csendesen bólintott a város.
Fenyőkről a pára forrongva cseppent le.
Bent mélyen a lelkemben,
egy lány jár, örökké Kedvesem-e?
Parázsból ő forró tüzet gyújtott.
Belső földem, szeretetével hintette be.
Átölelném lágyan derekánál.
Eldobnám álruhám, vajon örülne-e?
Csókolnám őt vadul, buzgón.
Testét millió bókkal csitítva le.
Helyes amit gondolok, hiszem!
Örülne biz, ő az Örök kedvesem.
Levenné hát ő is, ha én levettem.
Néznénk egymás szemébe, pirulva...
Csendesen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése