Hát isten hozott ismét a lelkem világának apró szilánkjai között. 

van hogy az ember boldog. hogy minden tökéletes ami körülötte van. hogy semmi másra nincs szüksége mert mindent megkap. hogy az élete a legnagyobb rendben van...

majd este azt mondja hogy szeret. másnap pedig gyűlöl és soha többé nem akar látni. világok dőlnek össze benned. olyan hatalmasak melyeket normális ember nem tud ép ésszel felfogni. összedől minden. a tökéletes idilli kép. 

te pedig mikor senki sem látja csak sírsz és sírsz és csak sírsz. azt hinnéd jobb lesz tőle. DE NEM!!! minél több időt töltesz nélküle annál gyötrőbb... a nappalokat a különféle könyvek olvasásába fojtod, hogy ne kelljen gondolkodnod. és minden egyes boldog történtet után mit befejezel odaképzeled magad és ŐT... hogy boldogok vagytok... hogy ő még mindig szeret... éjszaka pedig nem alszol... akármennyire is nem akarod feljönnek, feltörnek benned a régi emlékek.. amikor csak nevettetek és csókolóztatok és öleltél és öleltek... minden egyes boldog este. minden egyes STAR WARS epizód... a csilis popcorn... a tüzes pizza.. a félelem attól hogy felhívjuk a pizzást. a társasjátékok. amikor kiesel a fürdőkádból részegen  mert kipróbáljátok a karácsonyi ajándékot...az a sok fogfájás... és a harci sérülések.. az a gyönyörű nyár a tengerparton. az a zöld szempár... az a mosoly amit csak akkor mutattál meg ja ketten voltatok....

ezeket az élményeket senki sem fogja elvenni tőled és tőlem. ÉN ezeket a csodákat betettem a szívem egy kis fiókjába mely arra vár hogy ismét kihúzd és előtörjön belőle a boldogság. mert én akarom hogy ez megtörténjen. várni fogok. ígérem. 

csak arra kérlek ne kelljen sokáig....


SZERETLEK!!!