„Ember vagyok, aki éppen azt álmodta, hogy lepke, vagy alvó lepke vagyok, aki most éppen azt álmodja, hogy ember?”

2010. december 22., szerda

Gondolkoztatok már el azon, hogy mi is a szerelem? Egyszerű vágy? Vagy csak egy berögzült inger? Nemtudom. Talán te sem tudod és ő sem.
Csend van. Boldog vagy. A semminek örülsz. majd véletlen átesel valakin, vagy átesik rajtad valaki, s te kezet nyújtasz neki segítségül. Ez egy hatalmas hiba. Soha egy idegennek se nyújts segítő kezet. Lehet az lesz a végzeted. Egyesek szerint, azért szeretünk bele valakibe, mert vágyat érzünk, hogy segítsünk rajta. A segítség jó dolog, de ne élénküljön fel annyira, hogy abból baj legyen. Én másodszor is ugyanabba a helyzetbe kerültem. Az elsőnél már csak egy hajszálnyi választott el a céltól. A második... Menthetetlen. Nem is tudom, hogy gondoltam azt, hogy egyszer megváltoztathatom, hogy megmenthetem.
Az élet olyan furcsa. Az elején csak késztetés, ami vággyá fokozódik és a végén a szokásos inger. S minden a semmiért. Vajon, hogy csinálják mások? Számomra ez volt az utolsó kéznyújtás. Szeretném, ha ezután nekem nyújtana valaki kezet, hogy segít rajtam. Hogy rendbe hozza az életemet.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése