...Hol nem volt.. Volt egy lány aki elgondolkozott azon milyen lenne kétféleképp élni az életet...
Csendben.. Vagy kikiabálva a világnak..
„Ember vagyok, aki éppen azt álmodta, hogy lepke, vagy alvó lepke vagyok, aki most éppen azt álmodja, hogy ember?”
2010. december 31., péntek
ismét egy szilveszter.-.-'
az idei szilveszter sokkalta nehezebben viselem mint az összeset idáig. egész egyszerűen tuti hogy egy óra múlva elvonulok és átalszom az egész éjszakát. semmi értelmeset nem adnak még a dobozban sem. dvd-t nézni nincsen kedvem. úgyhogy marad nekem a jó kis pihe puha ágyam. mivel nincs kivel megosztanom ezért elég kényelmes lesz a számomra. nem kell félnem attól hogy részeg emberrel találkozom. maximum csak álmomban:D ott meg elfér. anyám ajánlgatja nekem hogy menjek el valahova. keressek valami új pasit magamnak hamár a régi nem veszi észre a dolgokat. igazából a régi teljesen tökéletes lenne a számomra. mondjuk a tökéletessége fényét tompítja a makacssága és az hogy mindig neki van igaza. egész egyszerűen elviselhetetlen néha. bármit teszek az nem jó neki. ha valami nem úgy van ahogy ő szeretné aztmondja már megint átkúrtam a fejét. de nemzavar. tökéletesen megfelel a célnak. végülis a cél az nem más mint hogy szeressük a másikat. én szeretem őt. igaz azokkal álmodok a legtöbbet akiket már hónapok óta nemláttam és beleakarok halni a hiányukban. de köszönöm hogy felhívtál Peti még ha a Janót is véltem felfedezni benned. néha annyira vágyunk valakinek a hangjára hogy bárki is hív csak őt halljuk. szeretnék már azzal a bolonddal egy tisztességeset dumálni és nem msnen hanem személyesen.szeretnék vele megint szellemeket lesni a temető szélén, és közben bámulni az égen a csillagokat, lemenni a tóhoz grand bokor keringőt járni aztán hazafelé elmondani neki mennyire is szereti őt az én kicsi szívem és belehalnék ha nem lenne. szóval féljenek az otthoniak. mert apa megigérte hogy januárba leenged! és ez nagy szó. kezd megint enyhülni a szíve. néha érzem az otthon illatát. annyirqa csábít. és az ismerős hangok. odavagyok értük.
Melletted minden reggel Vidáman ébredek fel, S könnyűnek érzem mindenem. De néha egy hang a szívemben Új útra szólít engem, Talán nem érted meg sohasem, hogy Nem tudom, mit tegyek, nem tudom, hogy legyen. Miért is nem lehetek egyszerre két helyen, Óóó Istenem, miért nincs két életem? Mennyivel könyebb volna, Hogyha két életem volna. Egyet örökre odaadnék neked, A másik szabad lenne, Minden nap szárnyra kelne, S mindenkit szeretne, akit lehet. Ha volna két életem, tudnám, amit ma nem. Bár volna két életem, hinnék mindenkiben! Óóó Istenem, miért nincs két életem? Hogyha két életem volna, Az egyik gyengéd volna, Magadhoz láncolhatnád. De a másik örök volna, S ha a világ elpusztulna, Akkor is tovább lobogna. Ha volna két életem, nem fájna semmi sem. Bár volna két életem, nevetnék mindenen! Óóó Istenem, miért nincs két életem? Úgy fáj, hogy nincs két életem.
Én vagyok én és nemakarok te lenni:D
A barátokkal érzem magam a legjobban és ha nincsen megkötve a kezem... szeretek szabad lenni és a korlátokat kiszélesíteni magam körül:D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése