lassan.

Ismét itt a nyakunkon az újév. Méltó képpen kéne várni. Rendben, tisztaságban. Miért baj az, hogyha én ebből nem kérek? Miért lenne baj az, ha nem akarom megünnepelni azt, ha újra egy pocsék évbe lépnénk át? Valaki mondja meg nekem kérem szépen: Meddig fog még tartani? Meddig kell még várni? Tűrni? Meddig kell összekulcsolt kézzel néznem, hogy az emberek -akiket úgyhiszem szeretek- tönkreteszik magukat? Elhagyják önönmaguk és kilépnek testükből a semmibe? Miért kell hagynom? Miért nem hallják meg a néma kiálltásom? Én segítenék... Esküszöm segítenék. De ki vagyok én? Kinek fontos ez a semmirekellő lány? Kit érdekel hogy él vagy hal-e? Nekik biztosan nagyobb gondjuk is van annál, minthogy egy senkivel foglalkozzanak. Nekem a senkik is sokat érnek. Én már találkoztam angyallal. Tárt karokkal várom a halált.