rohadj meg!

minél többet gondolok rád annál nagyobb bennem a harag. mindenért csak téged hibáztatlak. de leginkább azért mert kiölted belőlem az érzelmeket. hogy nem tudtam mást szeretni csak téged. önző vagy. képmutató. hazug. egyszóval: szemétláda.

én még azt mertem hinni hogy ez az egész az én hibám volt. teljes mértékben hittem abban hogy én rontottam el. hogy tényleg megváltoztam. hogy már nem az vagyok akinek te engem hiszel. 

végülis ha belegondolok igazad van. de nem önszántamból váltam ilyenné.. TE FORMÁLTÁL ÁT!!! te csináltál belőlem egy olyan személyt aki nem tud mással élni ha te nem vagy mellette. a te hibád minden.. szörnyen haragszom rád. elvettél tőlem mindent. a barátaimat.. a boldogságomat. a családomat. a táncot. MINDENT!!! 

kényed kedved szerint hajigáltál egyik sarokból a másikba. ha úgy tartotta kedved leüvöltötted a fejemet olyan dolgok miatt amit egy normális kapcsolatban nem szokás még észrevenni sem.

bántottál minden egyes alkalommal amikor csak tehetted. és én csak tehetetlenül tűrtem a félelmetes dühödet. féltem tőled mikor ilyen voltál. undorító.és még én szégyelltem magam.


Mondcsak!!! hol voltál akkor amikor nekem szükségem volt rád? hol voltál akkor amikor csak te tudtál volna nekem vígaszt nyújtani? hol voltál akkor amikor boldog voltam? hol voltál akkor amikor elmondtam neked hogy mennyire fontos vagy nekem? hova tűntél mikor kértelek hadd tartsak veled? az én szívem csak egy játék? az én érzéseim csak hamis képek? hol vagy most mikor megint szükségem volna rád? HOL VAGY?

én tudom... már megint haladsz azon az úton hogy tönkretedd magad... nem törődve senkivel és semmivel.. leszarva hogy kinek a lelkét taposod agyon..de tudod mit? kívánom hogy azt a fájdalmat amit nekem melletted kellett kiállnom százszorosan visszakapd valakitől aki csak játszadozik veled. aki semminek vesz. akit nem érdekelnek az érzéseid. 


AKI PONT UGYAN OLYAN MINT TE VAGY MOST!!!!

ébresztő!!!

http://tcafe.blog.hu/2012/03/23/elolvasni_kotelezo_mikor_mar_keso_radobbenni?utm_source=bloghu_megosztas&utm_medium=facebook&utm_campaign=blhshare

azt akarom hogy hasson meg TÉGED!!! azt akarom hogy jussak eszedbe.
Szeretlek...

lám...

már megint elfogott a hiánya. már megint csak rá tudok gondolni. már megint azt kívánom jussak végre az eszébe. már megint bőghetnékem van mert ő nincs itt velem. 
tudom hogy butaság. tudom hogy abba kéne már hagynom a rinyálást. tudom hogy hülye vagyok meg gáz már az hogy folyton csak róla írok. de nem tehetek róla. ő volt az ÉLETEM!
furcsa hogy úgy kell gondolnom rá mintha már nem is létezne. mintha egy nagyon hosszú álomból  ébredtem volna. csak hirtelen szertefoszlott. és ennyi vége nincs tovább... kidurrant mint egy óriási léggömb és soha nem fogom megtudni pontosan miért.. 

pedig a legjobb dolog tudni a miért-ekre a választ...


vajon egyszer megkapom? talán még nem lesz túl késő? talán....

visítok.

imádlak Jennci!!! jó nagy betűkkel:D hiányoztál nagyon. alig várom hogy itthon legyél és együtt töltsük azt a pár felettébb boldog napot. :) én már most élvezem hogy visszakaptalak.  ne aggódj én mindig vigyázok rád. 
még ha le is kakilod a fejemet időszakonként. de nem baj ha ilyen jó amikor visszakaplak.
menjünk dolgozni a hankukiba a japánok közé... ja hogy azok kóreaiak? semmi baj úgyis egy helyre megy mind nem? ázsiába.. :D
te meg majd mész a sok kis nyurga művész közé. aztán lehetsz a milói vénuszuk (vagy minek is hívják ) aztán ha valamelyik nem tetszik majd levesszük mellel. mert mi megtehetjük :D mert van mivel xD  aztán ha az nem elég ott a formás fenekünk is :D 


jajjj de buták vagyunk. alig várom már hogy gyere. nagyon szeretlek. 

' Jenn: ??? mi azaz övön aluli ???

Én: hát tudod azt a fiúk miatt mondják mert általában a normálisaknál a izé felett van az öv és ha övön aluli a dolog akkor eléggé kukiközeli xD'

F.M. Dosztojefszkij: Bűn és Bűnhődés

"Micsoda vakmerő dolgot tervezek és közben ilyen ostobaságoktól rettegek!"-gondolta különös mosollyal-"Hm így van az..kezünkben tartjuk a sorsunkat, és minden kicsúszik a markunkból, csak azért, mert gyávák vagyunk... Igen, ez alapigazság... Érdekes, hogy mitől fél a legjobban az ember:az új lépéstől, az új, lényeges szótól.Különben.. nagyon is sokat okoskodom. Azért nem csinálok semmi, mert okoskodom. Bár.. Talán nem is így van: azért okoskodom, mert nem csinálok semmit. Most az utóbbi hónapban szoktam rá, mert naphosszat csak heverek az odúmban és elmélkedem...sok semmiről.Minek is megyek én ma oda? Hát megtudom én tenni..Azt?? Hát komolyan gondolom? Eh, dehogyis. Képzeletem mulattatom vele. Játszom.Ez az: JÁTÉK."

"És ha ez hazugság? Ha nem igaz , hogy az ember aljas teremtmény, legalábbis nem az egész emberi nem? Akkor a többi mind előítélet, félelem szülte rémkép, nincsenek ilyen tilalmak. Ennek így kell lennie."

Olyan lányt fog elvenni, aki tisztességes, de semmije sincsés tapasztalta már a nyomorúságot, mert a férj ne legyen lekötelezve a feleségének, sokkal jobb ha az asszony jótevőjét látj a férjében."

"Ha valakit, akárki legyen az, megakarunk ismerni, fokonként, óvatosan kell hozzá közelednünk, nehogy elfogultan, tévesen ítéljünk, amit később aztá igen nehéz jóvátenni, elsimítani."

"Szeresd, mint ahogyan ő szeret téged és gondolj arra, hogy ő végtelenül szeret, jobban mint önnönmagát."

"Beteges lelki állapotban álmaink sokszor hihetetlenül plasztikusak, élesek és rendkívül hasonlatosak a valósághoz..Az ilyen kóros álmok mindig sokáig megmaradak az emberben, és az amúgy is megrongált, felzaklatott szervezetre erősen hatnak."

"mit gondolsz, nem egyenlíti ki a parányi, egyszero Bűnt ezer jótett?? Egy életért-ezer élet, amit kimentettél a züllésből, mocsokból. Egy meghal, hogy százan élhessenek helyette."

"Ha eszed elhágy, SEgít az ördög."

"Minden relatív, minden viszonylagos, minden csak formaság."

Hogy miért sikerült a bűntényeket majd minden esetben aránylag könnyen kinyomozniés felderíteni, miért hagynak a bűnözőkolyan könnyen felismerhető nyomokat? Lassacskán sok és érdekes következtetésre jutott, ésúgy gondolta, hogy a legfőbb ok nem annyira a nyomok eltüntetésének fizikai nehézségeiben rejlik, mint inkább magában a bűnözőben,

basszuuus!!!

kérlek nee!! csináldd vissza!! szükségem van arra hogy írhassak neked. szükségem van arra hogy megnézd hogy lásd minden butaságomat. muszáj hogy írhassak neked valamiylen formában ahol látom hogy reagálsz még rám. ahol látom hogy még mindig érdekelnek a gondolataim. tudom hogy buta vagyok.. de szükségem van erre a picike dologra. kérlek még egy kis ideig viseld el. ne vegyél el minden boldogságot tőlem. hiszen már nem is írogatok neked olyan sűrűn. próbálom visszatartani magam. kérlek kérlek kérlek!!!

ne vedd el az utolsó morzsácskát is mert belehalok...

álomvilág.

"Csak akkor hal meg a szerelem, ha már nem álmodunk róla."

azt hinnénk álmunkban minden rendben van. azt hinnénk ott minden tökéletes. hogy ott boldogok lehetünk...
de nekem az álmaim olyanok mint az életem. silány és fájdalommal, könnyekkel teli.  boldogságról éber álmaimban gondolok... arra hogy ő mellettem van a saját otthonunkban. teát szürcsölünk. a karjai között fekszem és nézünk ki az ablakon. nézzük az emberek rohanását és örülünk hogy nekünk nyugodt és csöndes az életünk. arról álmodok hogy boldog vagyok... VELE...

Persze tudom hogy egy pont a szívemben már tudja hogy le kell mondanom róla... én küzdök ezek az érzések gondolatok ellen. de bárhogyan próbálkozom visszafurakodik a gondolataimba... a szívembe. 

folyton róla álmodom... mikor lesz ennek a kínzásnak vége???

HOGY?

hogy a fertelmes hüledező ménkűbe jutott eszébe az hogy nekem van új barátom? bocsánat. "faszim" ?????? soha a büdös életbe nem lesz 'faszim' csak hogy tudd. mert nekem te sem csak egy FASZ voltál akit használtam... gondolj bármit. hülye vagy. én meg bolond mert mindig reménykedek.. 


hülye... hülye szabina...

fuss el véle...örökre. ! ?

Kedves György!

Tudom, itt az ideje, hogy  tovább lépjek. Tudom, hogy neked ez nem esett nehezedre. Tudom, hogy a te életed és az én életem soha nem lesz már a mi életünk. Tudom... mert te így döntöttél....

De! Szeretném, ha tudnád, hogy nekem milyen sokat jelentett ez a kapcsolat. Szeretném, ha tudnád, hogy több volt ez számomra, mint életem egy röpke szakasza. Szeretném, ha tudnád, hogy mennyire... mennyire boldog voltam, hogy a szerelmemnek hívhattalak, hogy ölelhettelek, csókolhattalak... hogy láthattalak nevetni és sírni és szenvedni és boldognak lenni. 

Soha nem gondoltam volna, hogy én valaha ennyire beléd fogok esni és minden kívánságodat teljesíteni szeretném (tudom soha nem sikerült semmi jól, de mégis én próbáltam, de kevés volt).  Én nem akartam szeretni, de bántani sem akartalak soha, és isten igazából, amikor először láttalak sírni, tudtam, hogy te tényleg komolyan gondolod a dolgot és onnantól kezdve eldöntöttem,  hogy igyekezni próbálok majd, hogy minden érzelmet kisajtoljak magamból a számodra, hogy soha többé ne kelljen azt látnom, hogy sírsz, hogy szenvedsz miattam, mert én nem úgy érzek, ahogy te szeretted volna.

Teltek a hetek, a hónapok. Minél több időt töltöttem veled, annál boldogabb voltam. Attól függetlenül, hogy rettegtem attól, hogy csalódnom kell majd az érzéseimben és, hogy fájni fog ettől függetlenül igyekeztem, hogy azt kapd, amit megérdemelsz. SZERELMET! Nem mástól. TŐLEM!

Majd eltelt fél év... és megkaptam ezt a csodálatos gyűrűt születésnapomra. Gyönyörű, és én még jobban szerettelek...


És eljött a nyár. Nem hittem volna, hogy ennyire.. ennyire boldog lehet az ember, mint én voltam akkor. aA kajakozás, a pecázás, a kirándulások, és az a felejthetetlen élmény, amit csak tőled kaptam meg. Az a nyár volt életem legtökéletesebb nyara, és boldog vagyok, hogy veled tölthettem. 

Sok szép emlékem van veled, és általában az emlékeim mind szépek. Hiába vannak rossz napok is egy kapcsolatban... én tudom ezt. Lehet, hogy nem voltam a legtökéletesebb barátnő, de nagyon az akartam lenni... nagyon szerettem volna a te egyetlen, tökéletes szerelmed lenni. Sajnálom, hogy nem sikerült. Sajnálom, hogy nem tudtam neked azt nyújtani, amire neked szükséged lett volna. Sajnálom, hogy nem vagyok tökéletes. Sajnálom, hogy nem lehetek többé a tiéd. Sajnálom, hogy gyenge vagyok és nem tudok tovább küzdeni érted... sajnálok mindent. Minden rosszat, amit valaha elkövettem ellened. 


Szeretném, ha boldog lennél valaki mellett, aki tökéletes, aki nem olyan rakás szerencsétlenség mint én voltam/vagyok. Szeretnék sok sikert kívánni neked az élethez s, hogy mindig legyél boldog. Végtelenül boldog.


Csak arra az egyre kérlek téged. Emlékezz arra, hogy mennyire szerettelek/szeretlek...


Örökké: Szabina

hamis kép.

"Van amikor rájössz egyedül maradtál
Elvesztetted azt akire egyszer rátaláltál.
Nem látod mosolyát a reggeli fényben,
Nem sétáltok többé kéz a kézben.
De adódik egy lehetőség egyetlen pillanat,
egy esély ami az életben mindent megváltoztat
A boldogság megfizethetetlen örömeit élem,
Te vagy az álmom a hitem a reményem...
Van amikor már azt érzed nincs meletted senki,
nem lehetsz boldog nem lesz kivel nevetni.
Egyszer az ember rádöbben ki mennyire fontos,
Ha későn is de rájössz kivel is lehetsz boldog."

folyton arra ébredek hogy már megint sírok. ma reggel kaptam egy üzenetet. az első pár szót mindig kiírja a telefonom: 'holnap 18:15kor  gyu'.... a szívem majd kiesett a helyéről... azt hittem tőle kaptam hogy ő is ugyan azt érezte tegnap éjjel amit én és félretette a nagy büszkeségét.. de nem... csak a munkába menetelről küldtek üzenetet. izgi lesz. utoljára ozorán éjszakáztam. 8 teljes napig folyamatosan. az utolsó két éjszaka már kín szenvedés volt. de túléltem. mint előtte is mindent. és most is mindent túl fogok élni. csak sok idő kell hozzá...

tegnap este úgy döntöttem hogy feladom. borzalmas érzés. elönt az üresség. semmit nem érzékelsz magad körül. nincs értelme annak hogy lefeküdj aludni vagy hogy másnap felkelj. egész egyszerűen csak ülsz és nézel bambán. közben pedig azt kérdezed magadtól: és most mihez kezdjek?

kettétört szívszilánk.

annyira jó volt. kimondhatatlanul élveztem. ott kuporogtam az ölébe. arcomat izmos mellkasába temettem és pityeregtem. ő magához húzott és szorosan. hihetetlenül szorosan ölelt magához. a hátamat simogatta. a fülembe duruzsolt és én egyre jobban sírtam. s mikor abbahagyta a motyogást a könnyeim elapadtak. ránéztem... bele gyönyörű, hívogató zöld szemébe. elmosolyodott és visszamosolyogtam rá. nyomott egy puszit a homlokomra és én visszadőltem a mellkasára. 


MAJD FELÉBREDTEM.....

Hát isten hozott ismét a lelkem világának apró szilánkjai között. 

van hogy az ember boldog. hogy minden tökéletes ami körülötte van. hogy semmi másra nincs szüksége mert mindent megkap. hogy az élete a legnagyobb rendben van...

majd este azt mondja hogy szeret. másnap pedig gyűlöl és soha többé nem akar látni. világok dőlnek össze benned. olyan hatalmasak melyeket normális ember nem tud ép ésszel felfogni. összedől minden. a tökéletes idilli kép. 

te pedig mikor senki sem látja csak sírsz és sírsz és csak sírsz. azt hinnéd jobb lesz tőle. DE NEM!!! minél több időt töltesz nélküle annál gyötrőbb... a nappalokat a különféle könyvek olvasásába fojtod, hogy ne kelljen gondolkodnod. és minden egyes boldog történtet után mit befejezel odaképzeled magad és ŐT... hogy boldogok vagytok... hogy ő még mindig szeret... éjszaka pedig nem alszol... akármennyire is nem akarod feljönnek, feltörnek benned a régi emlékek.. amikor csak nevettetek és csókolóztatok és öleltél és öleltek... minden egyes boldog este. minden egyes STAR WARS epizód... a csilis popcorn... a tüzes pizza.. a félelem attól hogy felhívjuk a pizzást. a társasjátékok. amikor kiesel a fürdőkádból részegen  mert kipróbáljátok a karácsonyi ajándékot...az a sok fogfájás... és a harci sérülések.. az a gyönyörű nyár a tengerparton. az a zöld szempár... az a mosoly amit csak akkor mutattál meg ja ketten voltatok....

ezeket az élményeket senki sem fogja elvenni tőled és tőlem. ÉN ezeket a csodákat betettem a szívem egy kis fiókjába mely arra vár hogy ismét kihúzd és előtörjön belőle a boldogság. mert én akarom hogy ez megtörténjen. várni fogok. ígérem. 

csak arra kérlek ne kelljen sokáig....


SZERETLEK!!!